Telekonferencia május közepéig
kedvezménnyel
Akár huszonnyolcan egy vonalban
Örök igazság: az idô
pénz. Az idô
felértékelôdésére a
Matáv egy korszerû
szolgáltatással, a
konferenciabeszélgetés megújult
formájának bevezetésével
reagál. Aki a távközlésnek ezzel a
szolgáltatásával él, annak
lehetôsége van arra, hogy utazást,
idôt, és ami ezzel jár, pénzt
takarítson meg, hiszen például
értekezlet összehívása
nélkül elintézhetôk a több
érintettre tartozó ügyek.
Aki ki szeretné használni ezt
a lehetôséget, annak meghatározott
idôre meg kell rendelnie és a Matáv
összehozza számára a konferenciát -
mondta el lapunk kérdésére
Kolláth Gábor, a cég
osztályvezetôje. Az
igénybejelentésre egy zöld számon
ingyenesen van lehetôség, de hívható
szám ez ügyben a 190-es vagy a 06 80-222-111-es,
amin egyúttal lefaxolható a megrendelés
akár kézírással is, ha az
ügyfél nem akar idôt fordítani a
megjelölt partnerek telefonszámainak
bediktálására.
A
továbbiakban a konferenciamenedzser dolga
összehozni a feleket, amikor is szemben a normál
telefonnal nem egy pontot köt össze egy másik
ponttal, hanem multiösszeköttetést teremt,
vagyis mindenki mindenkivel kapcsolatba kerül. Így
akár egymás szavába lehet vágni,
érvelni, vitatkozni lehet telefonon - a tapasztalatok
szerint sok esetben felszabadultabban, mint a személyes
találkozások alkalmával. Az új
szolgáltatás teljesen digitális
alapú, ami kitûnô hangminôséget
biztosít és sokkal nagyobb a rugalmassága
a korábbi rendszerhez képest.
A konferencia szolgáltatásai
közé tartozik, hogy akár 28 ember
számára is biztosíthatja a
részvételi lehetôséget. A kapcsolat
lehet egy irányú vagy két
irányú, megjelölheti a megrendelô,
hogy csak tájékoztatást ad és nem
kívánja, hogy a résztvevôk ebbe
beleszóljanak vagy hozzászóljanak. Ebben
az esetben errôl a konferencia menedzsere mindenkit
értesít, hogy ne érje meglepetés a
feleket. Lehetôsége van a megrendelônek
megjelölni késôbbi idôpontban
bekapcsolódó vagy kikapcsolódó
személyeket. Ha például valaki csak a
második napirendi pontra hivatalos, akkor ôt
bekapcsolni csak akkor lehet, ha annak a napirendi pontnak a
tárgyalása kezdôdik. A megrendelô
kérhet belföldi és külföldi
kapcsolást egyaránt és
rádiótelefont is lehet
résztvevôként megjelölni a
konferencián.
A szolgáltatás nagy
elônye az ügyfél szempontjából,
hogy nem kell sorban behívogatni a konferencia
résztvevôit, ezt mind a kezelô intézi
el helyette. Ha valaki nem tud részt venni a
megbeszélésen, errôl visszajelzést
kap a megrendelô és helyette másik
résztvevôt jelölhet meg vagy megjelölhet
egy másik telefonszámot, ha kiderül, hogy az
illetô a megadott számon nem érhetô
el.
Konferenciát úgy is lehet
rendelni, hogy két vagy több tárgyaló
helyszínét kötik össze, ahol ennek
megfelelôen több a résztvevô. Ilyen
esetekben kényelmesebbé teszi a
konferenciát egy olyan végberendezés, ami
egy hangszóróból, egy speciális
mikrofonból és egy
telefonkészülékbôl áll. Ezt a
mikrofont a tárgyaló közepére
helyezik, amit a résztvevôk
körülülnek, a hangszóró
kihangosítja a beszélôt, így
tökéletes hangminôségen lehet
tárgyalni. Ez a tárgyalói
végberendezés a
konferenciaszolgáltatással együtt nagyon
kellemesen kiegészíti egymást.
A konferenciaszolgáltatás
megrendelési díja bruttó 1250 forint,
plusz résztvevônként 200 forint. Az
elôkészítési díjban a
konferencia teljes menedzselési díja benne van.
Ebbe bele kell érteni a megrendeléshez
szükséges telefonálás
költségeit. Ezt követôen csak a
normál beszélgetési díjat
számolják el. A konferenciának mindenki a
résztvevôje lehet, de a megrendelô csak
Matáv-elôfizetô lehet és a
díjat minden esetben a megrendelô köteles
fizetni. Az új szolgáltatás
megismerésének folyamatát
árkedvezménnyel segíti a Matáv. Az
akció keretében május 15-éig csak a
beszélgetési díjat kell megfizetni az
ilyen telefonkonferenciák megrendelése
esetén.
H. E.
Motorola &endash; MTA SZTAKI
megállapodás
Helyben tartható agyak
Az egyik legnagyobb félvezetô
gyártó, a Motorola Magyarországot
választotta közép-európai
fejlesztései színhelyéül. Ennek
értelmében keretmegállapodást
kötöttek a Magyar Tudományos Akadémia
Számítástechnikai és
Automatizálási Kutató
Intézetével (MTA SZTAKI) közös
kutató és fejlesztô központ
létrehozásáról. A
megállapodás értelmében az MTA
SZTAKI továbbra is önálló szervezet
marad, így a SZTAKI nincs kizárólagosan
elkötelezve és a Motorola is kisebb
kockázattal fektet be.
A magyar szakemberek elsôsorban a
szoftverfejlesztés területén fognak
közremûködni, különösen az
adatátvitel korszerûsítésével
és az új eljárások gyakorlati
megvalósításával kapcsolatban.
Cserébe az anyagiakon túl ez nagyobb
nemzetközi nevet is jelent a magyar
fejlesztéseknek, hiszen a Motorola és partnerei
biztosítják az így készült
termékek világpiacon való
megjelenését és
marketingjét.
A megállapodás
mögött magyar szemmel még egy lényeges
motívum húzódik &endash; a magyar
szakemberek megfelelô foglalkoztatása és
megbecsülése. Hazánk mindig is ismert volt
jó szakembereirôl és a
háttérként szolgáló
színvonalas oktatásáról, de
állandó problémát jelentett, jelent
a "brain-drain". A multinacionális
nagyvállalatokkal kötött ilyen jellegû
együttmûködés szerencsére ez
ellen hat, hiszen itthon kap lehetôséget és
anyagi-erkölcsi megbecsülést a mûszaki
értelmiség.
Jakab Zsolt
Apró
egyesületbôl országos
nyugdíjpénztár
A biztonság dimenziói
Kevés olyan munkahely,
munkáltató mûködik ma
Magyarországon, amelyet &endash; legalábbis a
szociális juttatásokat, a jó
értelemben vett paternalista szemléletet tekintve
&endash; olyannyira példaképként
tekinthetnénk, mint a Magyar
Távközlési
Részvénytársaságot.
Immár hét éve ugyanis annak, hogy az akkor
még vállalati formában
mûködô cégnél tipikusan
alulról induló
kezdeményezésként megalakult egy
önsegélyezô egyesület, amely mára
jócskán kinôtte
magát.
Dolgozói
kezdeményezésre alakult meg
Az összefoglaló nevén
Dimenzió Biztosító Egyesületet
a MATÁV és 2007 távközlési
dolgozó 1991&endash;ben, tehát jóval a
privatizáció elôtt, teljes
mértékben önsegélyezô
célból hívta életre. Úgy
gondolták, hogy a vállalati
szociálpolitika mellett elkelne egy klasszikusan
biztosítási alapon nyugvó,
önkéntes ellátórendszer is. Puszta
Anna, a szervezet ügyvezetôje elmesélte, hogy
a rendszer továbbfejlesztésének,
szélesítésének igénye
idôrôl-idôre felmerült. Az élet-
és baleset, tehát kockázati
biztosítást &endash; beleértve a
betegségi ellátást is &endash;
változatlanul nonprofit formában
folytatták, s folytatják ma is.
Az egyesület tagdíja évi
100 forint, az önsegélyezô
pénztárnál a tag az átlagkeresete
1, míg munkáltatója ugyanennek a 1,5
százalékát fizeti. Betegség
esetén az egyesület a 11. táppénzes
nap után fizet, ám ha valaki 3 éven
keresztül nem vesz igénybe semmiféle
szolgáltatást, a befizetett pénzt
kamatokkal együtt kapja vissza. Az élet- és
balesetbiztosítást csak a
munkáltatók fizetik, ennek díja
biztosítottanként havi 85 forint. (Csak a
példa kedvéért:
végtagtörésre 9000 forintot, halál
esetén 150 ezer forintot, baleseti halál
esetén pedig 300 ezer forintot fizet a
biztosító.)
Várakozáson felüli a
belépôk száma
Az élet kihívásait nem
nézték tétlenül: már
1993&endash;ban &endash; a
pénztártörvény megjelenése
elôtt &endash; az önkéntes
nyugdíjbiztosítással rukkoltak ki,
legutóbb pedig alig fél éve
döntöttek úgy, hogy ugyancsak Dimenzió
néven magánnyugdíjpénztárat
alapítanak. Azonban az önkéntes
nyugdíjbiztosítás &endash;
legalábbis egyelôre &endash; az egyesület
legmeghatározóbb tevékenysége.
Lényege, hogy a munkavállaló hosszú
távon (tíz éven át) önmaga
számára, egyéni számlára
gyûjt. A biztosítás minimális
díja a bruttó kereset 4 százaléka,
amelyet részben vagy egészben
átvállalhat a munkáltató.
Általánosan bevett
szokás szerint fél százalékot a
biztosított, 3,5 százalékot a
munkáltató fizet, de jelentôs már
azon tagok és munkáltatók száma is,
akik ennél magasabb (1&endash;4,5
százalékos) díjat fizetnek. 1997-tôl
a módosított alapszabály
lehetôvé teszi egyéni
díjfizetô tagok &endash; elsôsorban az
egyesületi tagok hozzátartozói &endash;
számára is a belépést. Az
egyéni díjfizetô esetén a
minimális biztosítási díjat havi 3
ezer forintban határozta meg az egyesület. A
Dimenzió kellemes meglepetésére
idôarányosan a
magánnyugdíjbiztosító
mûködése már az elsô
negyedévben felülmúlta a
várakozásokat. Az elsô évben,
tehát 1998-ban 13 ezer belépô tagra
számítottak, ám a január
1&endash;jével megkezdett mûködés
során már eddig több mint 8 ezer
belépôjük van. Az idei tervet 15 ezer
fôre korrigálták, s a korábbi,
mintegy félmilliárdos
tagdíjbefizetéssel szemben legalább 600
millió forintot várnak.
Üzleti terveik 2002-ig 30&endash;40
ezer taggal számolnak, s ha azt nézzük, hogy
csak a hírközlés-informatika
területén ma 25 ezren dolgoznak
Magyarországon, akkor nem tûnik
túlzásnak a szám. Hosszú
távon 50 ezres taglétszámot tart
ideálisnak az ügyvezetô 5 milliárdos
vagyon kezelése mellett, mivel az ekkora
pénztár akár még családias
érzetet is kelthet a tagjaiban.
A reklámra költôk
elônyben vannak
Hozamként a Dimenzió
magánnyugdíjpénztára &endash; az
önkéntes nyugdíjbiztosításhoz
hasonlóan &endash; évi 6 százalék
reál hozammal számol, s a minél nagyobb
hozam érdekében pályázaton
választotta ki a pénz
befektetésével foglalkozó céget. (A
nyertesek között szerepel a Creditanstalt
Értékpapír Rt., a Erste Befektetési
Bank Rt., a Concorde Értékpapír
Ügynökség Rt. és a Credit Lyonnais Bank
Magyarország Rt., mint
letétkezelô).
Azt azonban még jósolni sem
lehet, hogy a 8 ezer munkavállaló melletti,
partnerként csatlakozó 437
munkáltató száma mekkorára
növekszik. Puszta Anna szerint ugyanis a
Dimenziónak óriási a
hátránya azokkal a pénztárakkal
szemben, akik százmilliókat tudnak
mûködésük menedzselésére,
reklámozására fordítani.
Ekképp a Dimenzió leginkább "belterjesen"
fejlôdik: részben a matávosok
családtagjai kapnak kedvet ehhez a
magánnyugdíjpénztárhoz,
másrészt pedig a
hírközlési&endash;informatikai
szférában dolgozók jelentkeznek egyre
nagyobb számban ide. Önkéntes
aktivistáik is járják az országot,
elôadásokat tartanak, s nem egyszer volt arra is
példa, hogy olyan is jelentkezni akart ennek
nyomán, akinek ez már nem
elônyös.
Hamarosan megalakul az
egészségpénztár
A 6 milliárd forintos vagyonnal
gazdálkodó, immár 19 ezer tagot
számláló egyesületnél
újabban az egészségpénztár
alapításával vannak elfoglalva. Ha minden
a tervek szerint halad, a nyár
derekára-végére talán már ez
az új pénztár is megkezdi a tagok
toborzását, pár hónappal
késôbb pedig akár a
mûködését is.
Mit mond a törvény?
1998. január 1-jétôl
Magyországon új, vegyes
finanszírozású nyugdíjrendszer
kezdte meg mûködését, amely több
millió munkavállalót állít
választás elé ezekben a napokban.
Dönteni 1999. augusztus 31-éig lehet. A
magánnyugdíjpénztár
választása nem jelent
többletbefizetést, ugyanazon
nyugdíjjárulék sorsáról
kétféleképpen lehet dönteni: vagy a
társadalombiztosítóhoz, vagy a
kiválasztott nyugdíjpénztárhoz
érkezik az összeg. A
társadalombiztosítónál a fizetett
járulék az eddigi gyakorlatnak megfelelôen
közös kasszába kerül. A tb a jelenlegi
rendszerben a díjakat nem tudja befektetni, mert
ebbôl finanszírozza a mai nyugdíjakat.
A tb által fizetett nyugdíj
nem örökölhetô, szemben &endash;
törvényben meghatározott esetekben &endash;
a magánnyugdíjpénztár által
fizetett nyugdíjjal. A
magánnyugdíjpénztár további
elônyei közé tartozik, hogy bármilyen
rövid ideig is gyûjtjük itt a
pénzünket, az az egyéni
számlánkra kerül, s azon a
rendelkezésünkre áll. A
magánnyugdíjpénztár a
befizetéseket befekteti, és az elért
hozamot az egyéni számlán
jóváírja. A
magánnyugdíjpénztárba
lépô mozgástere tág:
visszaléphet a tb-rendszerbe, de átléphet
egy másik pénztárba is, s ekkor a
számláján lévô pénzt
is az újonnan választott pénztárba
viheti.
P. Zs.
Nemzetközi
Távközlési toplista II. rész
Szolgáltatók és
gyártók
Elôzôszámunkban
közölttôl merôben más
filozófiájú listát
készített a Communications International
címû folyóirat a
szolgáltatókról. Ebben a listában a
nemzeti szolgáltatók szerepelnek,
rangsorolásuk azonban hat paraméter
kombinációjából jött
létre. Az egyes szolgáltatóknál a
bevétel/fôvonalak száma, a bevétel
növekedése/GDP növekedése és a
bevétel/létszám
paraméterekbôl képeztek egy bevételi
indexet. A digitalizáltság foka, a 100
fôvonalra esô hibák száma és a
fôvonalak száma/alkalmazottak száma
paraméterekbôl képeztek egy
hálózati indexet. Ebbôl a két
indexbôl alakult ki végül a
végsô sorrend.
Az elsô húsz nemzeti
szolgáltató rangsora (Súlyozott
jellemzôk alapján)
|
Rangsor
|
Szolgáltató
|
Bevételi index
|
Hálózati index
|
Összpont
|
|
1
|
GTE (USA)
|
8.2
|
12
|
10.1
|
|
2
|
PTT Telecom
|
15.4
|
4.8
|
10.1
|
|
3
|
NTT (Japán)
|
11.8
|
10.4
|
11.1
|
|
4
|
Hongkong Telecom
|
9.4
|
13.6
|
11.5
|
|
5
|
Sprint
|
5.8
|
18.8
|
12.3
|
|
6
|
Bezeq (Izrael)
|
13
|
12.4
|
12.7
|
|
7
|
US West
|
15.2
|
12.8
|
14
|
|
8
|
Ameritech
|
18.4
|
13
|
15.7
|
|
9
|
Telefónica
|
9
|
23.4
|
16.2
|
|
10
|
BellSouth
|
17.4
|
15.4
|
16.4
|
|
11
|
SBC (USA)
|
15.4
|
18.4
|
16.9
|
|
12
|
Telia (Svédország)
|
12.2
|
22.8
|
17.5
|
|
13
|
Swisscom
|
10.4
|
25.8
|
18.1
|
|
14
|
PTA (Ausztria)
|
7.2
|
31
|
19.1
|
|
15
|
Bell Canada
|
28.6
|
10.8
|
19.7
|
|
16
|
France Telecom
|
24.8
|
18.8
|
19.8
|
|
17
|
Bell Atlantic
|
28
|
12.2
|
20.1
|
|
18
|
Pacific Telesis
|
27
|
13.4
|
20.2
|
|
19
|
Telecom Italy
|
20.4
|
20.2
|
20.3
|
|
20
|
British Telecom
|
23.6
|
17.4
|
20.5
|
(Forrás: Communications International)
Ebben a listában az amerikai GTE
és a holland PTT Telecom holtversenyben végzett
az elsô helyen. A GTE esetében a kiemelkedô
bevételnövelés, míg a PTT
esetében az igen alacsony hibaszázalék
volt az eredményt jelentôsen
befolyásoló tényezô. Harmadik lett
az igen egyenletes pontszámokat kapó japán
NTT. Meglepô viszont, hogy a France Telecom csak 16.,
míg a Deutsche Telekom csak a 31. helyen végzett
ebben az értékelésben. A
közép-kelet európai
szolgáltatók közül a cseh SPT Telecom a
42., a lengyel TP 48., a bolgár BTC a 49., míg az
Ukranian Telecom az 50. helyet kapta a
listán.
Szintén nem egyszerû feladat a
gyártók rangsorolása. Túl azon,
hogy ezen a piacon is állandóak a
fúziók, a különbözô profilok
eladása, itt még az adatok
értelmezése sem egyszerû feladat. Sok
esetben nehéz kideríteni, hogy a megadott adatok
csak a hírközlési profilra vonatkoznak vagy
benne van a szórakoztató elektronika,
háztartási gép, autóelektronika
és még ki tudja, hány elütô
profil bevétele is. Ezt a hálátlan
feladatot látta el a francia Sirius konzultáns
cég, közreadva a
berendezésgyártó cégek 50-es
listáját. Míg az elsô ötven
szállító összbevétele mintegy
212 milliárd dollár, addig ebbôl az
elsô hét több, mint 114 milliárdot
mondhat magáénak, ami több, mint fele a
teljes bevételnek. A kommunikációs
berendezéseket elôállító
óriáscégek tehát továbbra is
uralják a piacot.
Az elsô húsz
berendezésgyártó
(A bevételek alapján
rangsorolva)
|
Helyezés '97
|
Helyezés '96
|
Cég
|
1996 bevétel
(millió dollár)
|
Változás
(95-96, %)
|
|
1
|
1
|
Lucent Technologies
|
20550
|
12
|
|
2
|
2
|
Motorola
|
18426
|
14
|
|
3
|
4
|
Ericsson
|
17894
|
28
|
|
4
|
5
|
NEC
|
15505
|
37
|
|
5
|
3
|
Alcatel Alsthom
|
15059
|
-2
|
|
6
|
6
|
Siemens
|
14288
|
15
|
|
7
|
7
|
Northern Telecom
|
12801
|
26
|
|
8
|
8
|
Fujitsu
|
7860
|
37
|
|
9
|
9
|
Nokia
|
7600
|
23
|
|
10
|
11
|
Samsung Electronic
|
5746
|
66
|
|
11
|
10
|
IBM
|
4600
|
10
|
|
12
|
13
|
Matsushita Electric
|
4275
|
49
|
|
13
|
21
|
Cisco Systems
|
4096
|
107
|
|
14
|
12
|
Bosch
|
3432
|
1
|
|
15
|
15
|
3Com
|
3147
|
35
|
|
16
|
17
|
GM Hughes Electronics
|
2798
|
28
|
|
17
|
38
|
Hewlett Packard
|
2760
|
12
|
|
18
|
14
|
Digital
|
2650
|
-9
|
|
19
|
22
|
Toshiba
|
2399
|
45
|
|
20
|
30
|
Italtel
|
2398
|
47
|
(Forrás: Sirius)
A táblázatot több, mint
20 milliárd dolláros bevétellel a Lucent
Technologies vezeti. Úgy tûnik, hogy a Lucent
teljes mértékben túl van az
AT&T-tôl való elválás
nehézségein és irányt vett az
értéknövelô
szolgáltatások piaca felé, némileg
visszavonulva az erôs versenyszféra
területeirôl. Nem változott a helyzet a
második helyen sem, a Motorola 18,5 milliárd
dolláros bevétele még elegendô volt
ennek a megtartására. Igen közel áll
viszont a harmadik helyezett Ericsson bevétele ehhez, a
különbség kisebb, mint 1 milliárd
dollár. Ha az Ericsson meg tudja tartani a jelenlegi 28
százalékos növekedési
rátáját, akkor jövôre
még elôbbre is léphet. Még nagyobb
növekedési ütemet diktál viszont a
negyedik helyre került japán NEC, mely 15
milliárdos kommunikációs ágazati
bevételével 37 százalékot (!)
javított tavalyi eredményén. A NEC
eredményeit persze nem várt
mértékben segítette a PHS
rádiótelefon rendszer felfutása és
az Internet elterjedése a
szigetországban.
Az elsô húsz helyezett
között a tavaly még bronzérmes Alcatel
az egyetlen, aki bevételeiben nem
növekedést, hanem 2 százalékos
csökkenést volt kénytelen elkönyvelni.
Ezzel az ötödik helyre került a
ranglistán, de idôközben elért
eredményei azt sejtetik, a visszaesés nem
folytatódik tovább. Ôrzi viszont a hatodik
helyét a Siemens és hetedik helyét a
Nortel, mely utóbbi 26 százalékos
növekedést ért el és úgy
tûnik végleg túl van az 1993 óta
tartó hullámvölgyes idôszakon. Persze
nem szabad elfelejteni, hogy ebben a szép
eredményben már benne van a Matra Communication
éves bevételének az 50
százaléka is.
A hetedik hely határozott
válaszvonalnak tûnik, míg a Nortel
éves bevétele közel 13 milliárd
dollár volt, addig a nyolcadik helyezett Fujitsu nem
érte el a 8 milliárdot. Erôsen
megközelítette viszont a Nokia is a 8
milliárdos bevételt. Végül a Samsung
Electronics 66 százalékos
növekedéssel kapaszkodott fel a tizedik helyre,
kiütve ezzel az IBM-et. Az üldözôbolyban a
Cisco Systems a 21. helyrôl a 13. helyre jött fel,
nemes egyszerûséggel megduplázva a
bevételét, míg a Hewlett Packard a 38.
helyrôl a 17-re lépett elô. Az ötvenes
listában említésre méltó
még a US Robotics gyöngyhalász
akciója: a 49. helyrôl jött fel a cég
a 24-re, valamint az itthon is egyre népszerûbb
Newbridge Networks feljövetele az 59. helyrôl a
44-re.
B. I.
Vitanap az információs
társadalomról
Luftballon vagy valóság?
Sokat halljuk manapság az
információs társadalmat emlegetni &endash;
miközben el sem gondolkoztunk rajta,
valójában mit is jelent. A
Híradástechnikai Tudományos Egyesület
Távközlési Klubja errôl vitatkozott a
múlt hónapban, s a bevezetô
elôadás megtartására dr.
Tamás Pál szociológust, a
Társadalmi Konfliktusokat Kutató
Intézet igazgatóját
kérte fel. Az elôadó
villamosmérnökként kezdte
pályáját, a témát azonban
most egészen más oldalról
közelítette meg.
Bevezetésként elmondta, hogy a
technológiai változásoknak mindig is volt
egy varázslatos hatása az emberekre, azonban a
XX. század elején megjelent egy új
körülmény, a nagy technológiai
változásokhoz ugyanis hirtelen nagy
tömegû mitikus elem is csatlakozott. A
gôzgép megjelenése legfeljebb némi
félelmet keltett az emberekben, de nem adott
összefüggô társadalmi
víziót, nem érezték át az
emberek, hogy a találmány gyökeresen
átalakítaná a társadalmat. A
repülés volt az elsô olyan
technológia, ami rögtön megmozgatta a
társadalom képzeletét,
szédítô prognózisok jelentek meg,
messzemenô társadalmi hatásokat vezettek le
a megjelenésébôl, még olyan &endash;
ma már megmosolyogni való &endash; jóslat
is megjelent, hogy a repülés meg fogja növelni
a születô gyerekek számát.
Hajsza a profitért
kibernetikával
A repülésen kívül
még két technológia okozott hasonló
hatásokat a társadalomban: az agy, a
gondolkodás mechanizmusának vizsgálata
és gépi kiváltása, illetve az
élôlények, fôként az ember
reprodukciója. Nem biztos, hogy ez a három
legfontosabb felfedezés a században, de ezek
mozgatják meg a társadalom egészét.
Az információs társadalom a második
technológiai vonulatba illeszkedik bele.A
gondolkodás gépi
kiváltásának gondolata az ötvenes,
hatvanas években indult útjára, elsô
zászlóvivôje Norbert Wiener 1948-ban
megjelent "Kibernetika" címû könyve volt. A
téma hamar kikerült a higgadt mûszaki
területrôl és a kilencvenes években a
modern Internet vitákban teljesedik ki. Az
automatizálás elterjedésével
kapcsolatban Tamás Pál két nagy
elméletet említett meg. Az egyik szerint a
folyamat evolutív jellegû volt, az emberek egyre
több automatizálható mûveletet
bíztak számítógépekre a
termelés meggyorsítása, a profit
növelése érdekében. A másik
elmélet szerint az automatizálásra azokon
a pontokon volt leginkább szükség, ahol az
alkalmazottak munkafolyamat feletti
ellenôrzését meg kellett szüntetni.
Ezzel lehetett ugyanis csökkenteni a sztrájkok
lehetôségét. Az
automatizálással lehetett elérni, hogy a
munkások ne legyenek kulcshelyzetben. Ha belegondolunk,
ma is azoknak a szakmáknak a legjobb az
érdekérvényesítô
képessége, amelyeket a legnehezebb
automatizálással helyettesíteni
(például mozdonyvezetôk, légi
irányítás).
Az Internet mint a
közösségi hálózat
A hálózatok sokáig nem
épültek be a mindennapi gondolkodásba.
Tamás Pál érdekességként
megemlítette, hogy a legkorábbi dokumentum, mely
a távközlés és a
számítástechnika
integrációjára irányult, a hatvanas
évekbôl ismert számára, amikor a
Szovjetunióban az Akadémia állami
pénzt akart szerezni az informatika
fejlesztésére, s kitalált egy
hálózatot, melynek csúcsgépe a KB
apparátusát szolgálta volna ki, s
akár a legkisebb szovjet falu heti
zoknifogyasztása is lekérdezhetô lett
volna. Az elôterjesztés szerint a
pártirányítás így lett volna
a leghatékonyabb.A társadalmi
víziók természetesen nem errôl
szóltak, hanem arról, hogy az
információ eljut a családokhoz, az
egyénekhez. Ezek azonban sosem voltak igazán
kidolgozott elképzelések. S ekkor jött az
Internet, ami valami hasonlóra volt képes. Igaz,
eredetileg nem a családokat akarta kiszolgálni,
hanem a tudományt, majd késôbb az ipart.
Ekkor jelent meg az "information economy", az
információs gazdaság fogalma, de
ebbôl nagyon hamar, a kilencvenes évek
legelején "information society" lett. Az okokról
leegyszerûsítve két
megközelítés létezik: egy pragmatikus
és egy kissé cinikus vízió.A
pragmatikus magyarázat szerint az
információs gazdaságban dolgozók
száma olyan naggyá vált, hogy a
nemzetgazdaság kísérô alrendszerei,
az oktatás, a kutatás, a tudomány
és egyes információs rendszerek már
képtelenek ellátni a hagyományos
módon az alapfeladataikat, a technológiai
növekedés korlátaivá válnak,
másként mondva kimerülnek a
növekedés forrásai. Valami újat kell
tehát a középpontba állítani,
stabilizálni kell a fejlôdést. A
pragmatikus magyarázat szerint erre szolgál az
információs társadalom
meghirdetése.
Mire ad pénzt az
állam?
A cinikus interpretáció
szerint mindaz igaz, amit a pragmatikus magyarázat
tartalmaz, de ezenkívül még hatással
van a dolgokra egy komoly marketing probléma: a
hidegháború fennállásáig a
komplex informatikai rendszerek nem piaci
körülmények között dolgoztak, hanem
nagy mennyiségben kapták az állami
pénzeket. A kiépített rendszerek
megtérülési ideje jóval 6&endash;8
év felett volt, de ez nem érdekelt akkor senkit.
A kilencvenes évek elején viszont
megváltozott a helyzet, a nemzetgazdaságok
kevesebb pénzt fordítottak katonai
célokra, ilyen hosszú
megtérülésû projekteket viszont
normális piaci viszonyok közé nem lehet
bevinni. Valami olyat kellett tehát találni a
hidegháborús ideológia helyett &endash;
és itt jön a cinizmus &endash;, melyre az
állam pénzt ad. Ez a cél az
információs társadalom, amit
ráadásul gyorsan kell megcsinálni, nehogy
kimaradjon belôle a nemzet, az ország, a
régió. Ezzel a nyomással éri el az
informatikai lobby a cinikus interpretáció
szerint, hogy akár hisszük az egészet,
akár nem, csinálni kell, nem lehet
késlekedni.
A tarifapolitika miatt
lemaradunk?
A hazai helyzetre áttérve
Tamás Pál az Internetto
mellékleteként megjelent
Nyírô&endash;Vincze féle fehér
könyvre hívta fel a figyelmet. Eszerint
megkezdôdött Magyarország lemaradása
az Internet-csatlakozásban a környezô
országokhoz képest. Ennek részben
hasonló oka van, mint amiért a Szovjetunió
1958 után lemaradt a
számítástechnikában az USA-hoz
képest. Addig tudta tartani a lépést a
Szovjetunió, amíg hadi
alkalmazásról volt szó. A katonai
alkalmazásból a polgáriba viszont
képtelen volt átlépni. Nálunk is
kiválóan, nyugati színvonalon
mûködött az IIF akadémiai
hálózat, azonban a kilépés a
tömegek felé nem sikerült, ezt a jelenlegi
tarifapolitika megakadályozza. (Üdítô
kivétel például Monor, ahol a helyi
szolgáltató felhasználóbarát
tarifát vezetett be, s a hálóra
lépôk száma
megötszörözôdött.) Ezen a
Matáv éjszakai kedvezménye sem
segít, hiszen a generációs
váltást hordozó legfiatalabb
korosztályt szinte kizárja a
lehetôségekbôl. Ezzel pedig hosszú
távra konzerválódik a kezdôdô
lemaradásunk.
dr. Bartolits
István
A hírközlés
története XXII.
A hazai hálózat
kiépülése
Hazai híradástechnikai iparunk
fejlôdését nagyban segítette a
telefonhálózat rohamos növekedése is.
Korábban (1997. március) az Olvasók
megismerhették az elsô, Fürdô utcai
telefonközpont történetét, melyet
1882-ben két fiókközpont követett a
Lövész utcában és a Pálffy
téren. Mint említettük, ezek a
központok még keresztlemezes váltóval
mûködtek, több kezelônô
együttesen végezte a hívások
felépítését és
elbontását. Ugyancsak keresztlemezes
váltóval telepítették a nagyobb
vidéki városok, Temesvár, Pozsony, Szeged,
Arad, Pécs, Zágráb, Debrecen és
Miskolc kézi kapcsolású
központjait.
Késôbb megszületett az
egyvezetékes kapcsolószekrény, mely
jelentôsen egyszerûsítette a
hívások felépítését.
A szekrények 10, 25, 50 vagy 100 vonalas
kapacitással készültek és
felépítésük már
lehetôvé tette, hogy egyetlen operátor
tudja kezelni a szekrényt. Saját
fejbeszélô és mikrofon tartozott a
szekrényhez és a központot már
kényelmesen, ülve lehetett kezelni.
A legnagyobb problémát a
beszélgetések lebontása jelentette. Ennek
szabályosan úgy kellett volna végbemennie,
hogy az összekapcsolt felek a beszélgetés
végén megtekerik a
csengetôgenerátort, mire a központban a
lejelentô lemezke "leesése" jelzi a kezelô
számára, hogy a kapcsolat bontható. A
legtöbb elôfizetô azonban ezt a
lecsengetést &endash; vagy késôbbi
nevén lejelentést &endash; egyszerûen
elfelejtette megtenni, ezért aztán az
összeköttetések rendszeresen hosszú
ideig fennmaradtak. 1890-ben már miniszteri rendelet
igyekezett bevezetni a lejelentés
kötelezettségét, persze nem sok
eredménnyel.
Az elôfizetôk száma a
nagyvárosokban hamar túlhaladta a százat,
ezért több szekrényt kellett egymás
mellé rakni. Minden szekrénynek külön
kezelôje volt, de gondoskodni kellett arról is,
hogy az elsô szekrény elôfizetôje
például a negyedik szekrény
elôfizetôjével is
összeköthetô legyen. Erre
átkérô vezetékeket
használtak, melyek kapcsolatot biztosítottak az
egyes szekrények között. Minden egyes
átkérés alkalmával a
hívó elôfizetô kezelôje
hangosan átszólt a hívott
elôfizetô szekrényét kezelô
hölgynek (merthogy kizárólag hölgyeket
alkalmaztak erre a kedves hangot és odafigyelést
igénylô munkára), hogy melyik
elôfizetôt csengesse fel. A hívott
jelentkezése után a két kezelô egy
szabad átkérôn keresztül egyszerre
építette fel a kapcsolatot. A kapcsolat
bontása megint csak a két kezelô
együttes tevékenységét
igényelte. Nem éppen a csend szigete volt egy
nagyobb telefonközpont kezelôterme.
A vidéki központokban
sokáig megmaradt az átkérô
vezetékes rendszer, de a budapesti központokban a
helyzet a vonalszám növekedésével
egyre rosszabb lett. Hamarosan megszületett azonban a
megoldás: az LB multiplikációs
központ. Az elôfizetô vezetékét
megszakító kapcsolókon keresztül
megsokszorozták, azaz multiplikálták,
errôl kapta nevét a rendszer. A multiplex
kapcsolókat úgy helyezték el, hogy
két kezelôi munkahelyre jutott egy teljes
multiplex mezô. Ezzel jelentôsen
egyszerûsödött a kezelés. A
hívó fél jelentkezését
továbbra is az a kezelô vette észre, akihez
a hívó százas mezeje tartozott, hiszen a
jelentkezô táblácskák, vagy
szaknyelven annonciátorok nem voltak
multiplikálva. A hívó bemondta, kivel
szeretne beszélni, s a kezelô a multiplex
kapcsolón keresztül ellenôrizni tudta, hogy a
hívott fél szabad-e. Ha az volt, akkor a
multiplex dugaszon keresztül létrehozta a
kapcsolatot. Ezzel viszont az elôfizetôi
állomások földelése
rákapcsolódott a hüvelyvezetékre, s
ha egy másik kezelô ugyanezzel az
elôfizetôvel egy másik multiplex ponton
szeretett volna kapcsolatot felépíteni, akkor a
telepre kötött fejhallgatón keresztül egy
koppanás figyelmeztette rá, hogy a hívott
fél foglalt.
A központok számának
növekedésével már nem csak a
központon belül, hanem a központok
között is kellett kapcsolni. A Fürdô utcai
központ és fiók központjai mellé
hamarosan elkészült a Széna téri, a
Baross utcai, a Külsô-Nádor utcai, majd
késôbb a Teréz körúti
központ is. Az elsô összekötô
vezetékek még közönséges
elôfizetôként voltak bekötve a
központokba, de a forgalom növekedtével a
Fürdô utcai, a Baross utcai és a Teréz
körúti központokban a bejövô
forgalmat elkülönített szekrény
segítségével bonyolították
le. Az ide befutó összekötô vonalak
annonciátorokban végzôdtek és ez a
munkahely is kapott egy multiplex táblát. A
kapcsolás persze a kétszeri
névbemondás miatt tovább tartott és
a tévedések is gyakoribbá váltak. A
név szerinti kapcsolás egyébként
egészen 1901-ig természetes volt, akkor
tették csak kötelezôvé a szám
szerinti kapcsolást, ami az egész városban
nagy felháborodást okozott, de az 5300
elôfizetôt már nem lehetett fejben
tartani.
Térjünk azonban vissza 1889-re,
amikor megindult a távolsági forgalom. Ennek egy
igen komoly következménye volt, ugyanis addig
egyvezetékes rendszert használtak, a másik
vezetéket a közös földelés
helyettesítette. A nagy távolságú
kapcsolatokat azonban csak kétvezetékes
rendszeren lehetett létrehozni. Az elsô
kétvezetékes multiplikációs
központ Temesvárra települt, de elôtte
1896-ban a millenniumi kiállításon
Budapesten lehetett megtekinteni.
dr. Bartolits
István
Kommunikáció a
szállodákban
Jövôtállóra tervezve
Még csak hat éves a
budapesti Hotel Corvinus Kempinski, de
máris kinôtte telefonalközpontját.
Bár a hazai közcélú
távközlés 1992-es szintjéhez
adaptálható akkori legmodernebb
Siemens-berendezés korszerûsíthetô
és bizonyára számos olyan kisebb
szálloda vagy egyéb vállalat,
intézmény akad, amely az itt leszerelt
alközpontot még sokáig használhatja,
a Kempinski a jelen és a belátható
jövô
csúcstechnológiájára tart
igényt.
Nem "buta" már ez a hatéves
rendszer sem. Digitális alközpont
lévén lehetôvé teszi a
vendégek gyors be- és
kiléptetését: az üres szobák
letiltott vonalait a jelentkezéskor
"élesítik" (a call back
szolgáltatók vonalainak
kivételével) világjogosultsággal. A
Fidelio nevû szállodai szoftverrel
összekapcsolva a vendégek költségeit,
fogyasztását - függetlenül
attól, hogy a szállodán belül hol,
mikor, mit kért az illetô -, illetve
telefonszámláját is egy
nyilvántartási szám alatt összegezik.
Ha valaki fax- vagy modemkapcsolatot akar a
szobájából létesíteni, akkor
ezt rövid idôn belül lehetôvé
teszik a számára.
Csakhogy
itt kezdôdnek a Kempinski gondjai - mondja
Bayer Zsolt, a szálloda mûszaki
igazgatóságának nevében.
Elôször is a szállodának jelenleg csak
analóg vonalai vannak (1992-ben a Matáv
még messze volt attól, ahol most tart), ez eleve
bizonytalanná, a digitális úton ma
elérhetônél rosszabb
minôségûvé teszi a modemes
adatátviteli kapcsolatot. További
probléma, hogy bár minden szobában
három telefonkészülék van, ezek egy
vonalhoz kapcsolódnak. Így ha a vendég
faxot vagy modemet akar használni, akkor egy
további vonalat kell a szobájában
életre kelteni, amihez a központban fizikai
átkötéseket és szoftveres
beavatkozást kell végezni. Ráadásul
jelenleg csak 20 tartalék vonallal és azokhoz
csatlakoztatható faxszal rendelkeznek, ami
kevésnek bizonyulhat a vendégek igényeihez
képest.
Hogy elkerülje a meglévô
toldozását-foldozását,
pályázatot írt ki a Kempinski egy
új alközpont
szállítására. Karsay
Gábor, a Siemens Rt. telefonalközponti
rendszerekkel foglalkozó ágazatának
munkatársa elmondta, ezen annak ellenére nem volt
könnyû nyerniük, hogy a most használatos
központ is Siemens-berendezés. Végül is
azonban a budapesti Kempinski szálloda igényeihez
igazított HICOM 300E típusú
alközpontjukkal ôk lettek a befutók, a
napokban üzembe is helyezik a rendszert, amely
biztonsági okokból rövid ideig a
régivel együtt látja majd el
feladatát. (A régi berendezést
egyébként visszavásárolták,
csak a digitális végkészülékek
és a folyamatos áramellátást
biztosító tápegység marad a
helyén.)
Milyen igényeket elégít
ki az új rendszer? Elôször is, minthogy a
Kempinski rendel a Matávtól háromszor
harmincas kiépítettségû
ISDN-vonalat, ezeket fogadni tudja és &endash; ami
még fontosabb &endash; eljuttatja a szobákba az
ISDN-kapcsolatot. A reális igények és a
költségmegtakarítás jegyében
szobánként csak egy készülék
válik ISDN-telefonná, a másik kettô
ezzel párhuzamosan mûködô analóg
telefon marad. Az ISDN-készüléken minden
beszélgetés digitális úton
bonyolódik majd, illetve ez lesz az a
készülék, amely a vendég
igénye esetén egy kis
kiegészítô
hozzácsatlakoztatásával két perc
alatt alkalmassá tehetô analóg fax- vagy
modemes ISDN-adatátviteli kapcsolat
létesítésére. A
kiegészítôkbôl eleve 46 darabot
rendel a szálloda, de az igények
növekedésével ezek száma akár
a szobák mennyiségéig (369)
bôvíthetô. Ugyanakkor híváskor
a másik két készülék is
csörög, így a vendég akár
fürdés közben is felveheti a telefont. Az
új rendszer is csatlakozik majd a Fidelio
szállodai szoftverhez (az Orion helyett a Caracas
fantázianevû csatlakozófelülettel),
és adott lesz az a lehetôség, hogy ha
például a szálloda nem
kívánatos hívást kénytelen
fogadni, akkor rögzítsék a
hívó és a központ közt
lefolytatott beszélgetést, ami nyomot adhat a
rendôrség kezébe. Újdonság a
hangposta rendszer bevezetése is.
Az új alközpont tudása a
megrendelô igényének megfelelôen
hardveres kiegészítôk
hozzáadásával (is) növelhetô.
Például bizonyos
telefonkészülékekhez egy további,
más számon hívható telefont lehet
csatlakoztatni, anélkül bôvítve ezzel
a vonalak számát, hogy gyarapítani kellene
az érpárakat, azaz kábelezési
munkát kellene végezni, ami amúgy is
szinte megoldhatatlan feladat lenne a
szállodában. A jövôt
készíti elô az is, hogy az
alközpontponthoz minimális
hardverbeavatkozással ATM-kapcsolatot lehet
kiépíteni. Nagyon úgy tûnik
tehát, a vevô és az eladó legjobb
tudása szerint megtett mindent annak
érdekében, hogy a távközlés
és a számítástechnika gyors
fejlôdése ellenére hat év
múlva ne kelljen még újabb
berendezést rendelnie a Kempinskinek.
(Következô számunkban
más szállodai kommunikációs
megoldásokat is bemutatunk.)
(k.s.)
A humán világ és
az Ericsson
Saját kezünkben a jövônk
Idén is nagy
érdeklôdés kísérte az
immár hagyományos Ericsson Szakmai Napot,
mely több meglepetéssel is szolgált a
résztvevôknek. Fodor István
vezérigazgató bevezetôje után
Lotz Károly miniszter üdvözölte a
vendégeket, majd rendhagyó
elôadóként Vámos
Miklós író lépett a
mikrofonhoz. Vámos Miklós elmondta, hogy a
számítógépekkel még a
nyolcvanas évek elején, a Commodore korszakban
ismerkedett meg, és rögtön tapasztalta is az
elsô szakadékot a mûszaki
beállítottságú és a
humán világ értékrendje
között. Annak idején szóvá tette
ugyanis, hogy az egyébként nagyon hasznos
szövegszerkesztôben nincsenek ékezetes
betûk. "És ?" volt a válasz a másik
táborból. Egy író, egy
történész de akár egy sokat
olvasó ember számára ezek a dolgok
alapvetô jelentôségûek,
jóllehet ô is kepes megerteni a szoveget ekezetek
nelkul (Ugye, de remes?). Vámos szerint az egész
történelem valahol a
technológiáról szól, ami
néha elôre fut, néha lemarad, az
emberiség meg használja jóra, rosszra
egyaránt. Sajnos a tapasztalatok szerint az ember
leginkább rosszra használja, s ez nagy
felelôsséget ró a
mérnöktársadalomra. Amikor tehát az
ezredforduló
kommunikációjáról
beszélünk, errôl a szakadékról
kell beszélni igazán.
Kettészakadó
ország
A hazai távközlés
helyzetérôl szólva Vámos
Miklós arra figyelmeztette a
hallgatóságot, hogy ne a saját
lehetôségei alapján ítéljen.
A teremben ülôk nagy részét ugyanis
otthon, munkahelyén, az autójában
hasonló infrastruktúra veszi körül,
mint ha mondjuk Svédországban élne. Az
országot járva viszont jól
látható az infrastrukturális
szakadék a Dunántúl és az
Alföld között, ha a nagy átlagot
tekintjük. Az egyik feladat lehet ennek a
szakadéknak a csökkentése.Van azonban egy
másik szakadék is. A kommunikáció
ugyanis jóval tágabb fogalom, mint a
távközlés: lényegében emberek
közötti kapcsolatot jelent. Ebbe beletartozik egy
fáradt mosoly, egy távoli integetés, de
akár a testi együttlét is. A sok technikai
újdonság segíti a
kommunikációt, de nem azonos vele. Sokszor
érezzük úgy, hogy meg kellene szabadulni a
mobiltelefontól, mert nem abban a ritmusban önti
ránk az üzeneteket, mint ahogy éppen
szeretnénk.
MTV helyett oktatásra
költsünk!
Kutatók
megállapították, hogy a múlt
században egy ember átlagban napi három
üzenetet kapott. Ez az érték ma
háromezer körül jár, mert a
rádió, a tévé és a
környezet zúdítja ránk az
üzeneteket. Ez egy kulturális szakadékot hoz
létre az emberek között. Van, aki ezt
egyáltalán nem tudja feldolgozni, s ettôl
teljesen lemarad, kiszorul az informáltak
körébôl. A mai gyerekek viszont, akik profi
módon képesek a
számítógépeket kezelni, nem tudnak
megírni egy ép életrajzot vagy egy
fogalmazást. Ez ugyanis teljesen kimarad az
életükbôl, s mikor szükségük
lesz rá, már késô. Vámos itt
egy elgondolkodtató adatot említett meg: a Magyar
Televízió háromszor annyi pénzt
költ el egy évben, mint a teljes
felsôoktatás. Véleménye szerint ebbe
még belegondolni is borzasztó.
Csökkenteni kellene a humán
és a technokrata szféra közötti
különbséget, s erre sok pénzt kellene
áldozniuk támogatás
formájában például a
telekommunikációs, IT iparban érdekelt
cégeknek is. A logikus gondolkodás, az
írni, fogalmazni tanítás, de akár a
mobiltelefon kulturált használatának
propagálása mind-mind olyan terület, mely
segít a szakadékok
csökkentésében. Fontos, hogy a humán
réteghez humán módon lehet a legjobban
szólni, tehát nem szerencsés, ha ezeket az
anyagokat, használati utasításokat
szakemberek írják. Erre példaként a
Trabantról megjelent szakkönyvet hozta fel, mely
gondosan megírta, hogy ha csak az egyik henger
mûködik, elsôként ki kell
cserélni a gyújtógyertyát. Arra
azonban a könyvet író szakember
álmában sem gondolt, hogy azt is meg kellene
írni, melyiket, hiszen az számára
nyilvánvaló volt. A gépészetben
járatlan író a motorházat
kinyitván konstatálta, hogy az egyik gyertya
hideg, a másik viszont tûzforró. "Persze,
hiszen hibás" felkiáltással
megtörtént a csere, de az autó
változatlanul nem mûködött, hiszen
éppen a hideg gyertyát kellett volna
kicserélni. Hasonló példákat
bôven tud sorolni a használati
utasításokon, telepítési
elôírásokon edzôdött
felhasználó az informatika
területérôl is.
Áldás vagy
átok?
A másik meglepetést Fodor
István azzal okozta, hogy egy on-line
közvélemény-kutatást végzett a
hallgatóság körében a
jövôvel kapcsolatos elvárásokat
illetôen. A szavazás DECT telefonok
segítségével történt, az
eredmények egy kivetítô
segítségével rögtön megjelentek
a teremben. Ebbôl megtudhattuk, hogy a
résztvevôk 83 százaléka a
fôvárosban dolgozik (helytálló volt
tehát Vámos Miklós elsô
tanácsa), hogy sokkal többre
értékelik a belsô harmóniát
adó, feszültségmentes életet, mint az
anyagi jólétet. 86 százalék szerint
az információ-technológia
elôsegíti az anyagi jólét
megteremtését, viszont a belsô
harmónia megteremtésében játszott
szerepérôl erôsen megoszlottak a
vélemények. 36 százalék szerint ezt
is elôsegíti, 43 százalék szerint
viszont éppen, hogy gátolja az
IT.Érdekesen oszlottak meg a válaszok annak
megítélésében, hogy
hazánkban mikor következik be az az idôszak,
amikor már nem különböztetjük meg a
távközlés és a
számítástechnika területét
egymástól. A válaszadók 26
százaléka szerint ez már
két-három év múlva, 54
százaléka szerint viszont 5&endash;10 év
múlva fog bekövetkezni. 10 százalék
válaszolta azt, hogy ez a határ még
késôbbre tolódik ki. A
résztvevôk 65 százaléka szerint
2002-re Magyarországon megtízszerezôdik az
Internet-elôfizetôk száma.
A politikusok nem
jövôépítôk
Végezetül még egy
elgondolkodtató adatsor: a kérdés az volt,
kinek vagy minek van legnagyobb szerepe a jövônk
kívánatos
építésében?Az öt
lehetséges válasz között a
következôképpen oszlottak meg a szavazatok:
szabályozó hatóságok 3
százalék, politikusok 6 százalék,
mindenkinek 44 százalék, a gazdasági
élet legfontosabb szereplôi 24
százalék, oktatás 23
százalék.A szakmai napok további
részében kilenc nívós
elôadás hangzott el az Ericsson
munkatársaitól. A vezetékes rendszerek
témakörében az üzleti
kommunikáció és az intelligens
hálózati megoldások, valamint a
legkülönbözôbb
hozzáférési rendszerekkel kapcsolatos
témák kerültek terítékre. A
vezeték nélküli
kommunikációban az adatátvitel és a
GSM kapcsolata szerepelt, míg a többi
elôadások valamilyen formában az
Internettel voltak összefüggésben.
B. I.
***
Lengyel kapcsolat
Az Ericsson 65 millió dolláros
GSM hálózatbôvítési
szerzôdést nyert el Lengyelországban. Az
ERA-GSM hálózat üzemeltetôjének
szállítandó berendezéseket 1998
folyamán a Varsó és Gdansk
környékén épülô
hálózathoz telepítik.
Alternatív
szolgáltató
Átlépték a Rubicont...
Több hónapos
elôkészítés &endash; és
közben számos rémhír
felröppenése &endash; után április
1-én a Unicosurce csatlakozott a PanTel Rt.-hez. A
holland, svéd és svájci
telefontársaságok alkotta Unisource 50
millió dolláros befektetéssel 49
százalékos részesedést szerzett a
20 milliárd forint alaptôkéjû
PanTel-ben. A magyar tulajdonosok körét a
MÁV Rt. 25,1, a MOL Rt. 20,9 és a KFKI
Számítástechnikai Rt. 5
százalékos részesedéssel alkotja. A
PanTel kezdetben országos digitális
gerinchálózat
kiépítését tervezi, és az
elkövetkezô két évben 100
millió dollárt fektet a hálózat
fejlesztésébe. Elsô célként a
társaság a Unisource Magyarországon
mûködô nemzetközi ügyfeleinek
kiszolgálását tûzte ki. A cég
vezérigazgatójának a korábbi
pletykákat végülis igazolva Horváth
Pált nevezték ki, aki 1990 nyara és 1993
vége között a Matáv
vezérigazgatója volt, jelenleg pedig az Inmarsat
közép-kelet-európai
régiójának vezetôjeként
felmondási idejét tölti. A PanTel
tulajdonosai között egyelôre nem szerepel az
Antenna Hungária Rt., amelynek 9
százaléknyi tulajdonrész
megszerzésére opciója van az Unisource
részvénycsomagjából. Az
opció május végéig él,
érvényesítése a két
cég között fennálló vitás
pontok rendezésén túl többek
között kormányzati
döntésektôl is függ. A PanTel azt
tervezi, hogy a következô években az
üzleti, nem beszédcélú
távközlési szolgáltatások
hazai piacán 20 százalékos
részesedést fog szerezni.
Tetrára
várva
Mindössze egy nappal a
PanTel&endash;Unisource házasság
bejelentése után újabb "eljegyzést"
jelentettek be. Az Antenna Hungária, a Motorola,
valamint a British Telecom szándéknyilatkozatot
jelentettek be közös konzorcium
létrehozására, melynek egyik fô
célja a remélhetôleg hamarosan
kiírandó Tetra rendszer koncessziós
pályázatának megnyerése. A
konzorcium legfontosabb üzenete, hogy a
szükséges jogosítványok
megnyerése esetén maximum attól
számított egy-két éven belül
országos Tetra rendszert hoznának létre,
mégpedig egy fillér állami
támogatás igénybevétele
nélkül. A becslések szerint a
kormányzati felhasználókat
megcélzó készenléti, valamint a
"civil" szervezeteket kiszolgáló Tetra rendszer
összesen körülbelül 25 milliárd
forintba kerülne (vesd össze az esetleg
önálló kormányzati Tetra szervezet
mellett lobbizók 70 milliárdra redukált
igényével...), mégpedig egyetlen
fillér állami támogatás
nélkül. Az Antenna Hungária
meglévô hálózatainak mintegy 60
százalékát lehetne használni a
projektben. A partnerként bevont British Telecom a
Motorolával közösen építi
Nagy-Britanniában a Belügyminisztérium
számára az ottani Tetra rendszert, az ennek
során szerzett tapasztalatokat felhasználva
fognának a magyar rendszer
kiépítéséhez.
Mozgó
ügyfélszolgálat
A Monor Telefon Társaság
április elsejétôl mozgó
ügyfélszolgálat
mûködtetését kezdte meg. Naponta
másik település polgármesteri
hivatalába költözik a
számítógépes elôfizetôi
nyilvántartó rendszer, ezzel segítik, hogy
az ügyfelek helyben el tudják intézni
ügyes-bajos dolgaikat, így nem kell
befáradniuk a három iroda (Dabas, Monor,
Nagykáta) valamelyikébe. A mozgó
ügyfélszolgálat három havonta
visszatér majd ugyanarra a településre, az
elôre ütemezett idôpontot és
helyszínt a telefonszámla
mellékleteként juttatják el az
elôfizetôkhöz.
B. J.
Új üzleti
szolgáltatás a Matávtól
Szélesebb úton a jövôbe
Új szolgáltatással
áll a fogyasztók elé a
Matáv. Neve Lan-Flex, a
számítógép-hálózatok
közötti kommunikációt biztosítja
majd az év végétôl. A Matáv
egyre nagyobb súlyt fektetett és fektet az
üzleti szféra magas szinvonalú
kiszolgálására, így az üzleti
kommunikációs igények
kielégítésére. Azonban 2 megabit
feletti, szélessávúnak nevezett
adatátviteli szolgáltatást a Matáv
eddig nem nyújtott.
Az Internet és a
számítógépre alapozott
munkafolyamatok, különösen az adatbázisok
és csoportmunka szoftverek gyors
elterjedésének következtében
növekszik az igény a
számítógépek és
-hálózatok közti nagysebességû
adatátviteli utak, az "információs
szupersztráda" igénybevételére. A
Matáv kiterjedt kisérleteket folytatott
szélessávú technológiák
bevezetése, honosítása
érdekében. Ennek része volt az a TEN-34
projekt, amellyel a cég máig részt vesz a
transz-európai ATM kisérleti
hálózatban. A Lan-Flex szolgáltatás
az ügyfelek számítógépeinek,
illetve
számítógép-hálózatainak
összekapcsolását szolgálja, 2 megabit
és 155 megabit/másodperc közti,
tetszés szerint választható
adatátviteli sebességgel. A bankokon,
kormányzati szerveken és Internet
szolgáltatókon kívül
elônyösen alkalmazhatja a Lan-Flexet minden olyan
vállalkozás, amelynek telephelyei közt
jelentôs adatkommunikációs igény
van.
A hálózat technológiai
gerincét képezô
szélessávú, jó
minôségû ATM platformon a
késôbbiekben lehetôvé válik a
Matáv sok más
szolgáltatásának, mint
például a Matávnet, a Frame-Flex, a
Flex-com, a rEDInet, a Matáv400 és az ISDN
szolgáltatásoknak az elérése is. A
Lan-Flex szolgáltatást felhasználó
ügyfeleknek az általuk igénybe vett
különbözô egyéb
szolgáltatásokhoz nem kell majd párhuzamos
elérést kiépíteni.
H. E.
Katalizátor szerepben a
Nokia
Befektetnek a hazai mérnökökbe
Már hírt adtunk
korábbi számainkban röviden arról,
hogy a Nokia két új
kutató-fejlesztô központot hoz létre
Magyarországon. Most a két K+F egység
vezetôjét kérdeztük meg, milyen
motivációk alapján döntöttek
éppen Magyarország mellett. Elsôként
Keith Suttont, a Mobile Switching K+F
központ vezetôjét
kérdeztük.
&endash; A Nokia elég sok helyet
megnézett a világon, hova tehetné ezt az
egységet. Magyarország mellett az alábbi
tényezôk szóltak: nagy számú,
képzett és elérhetô
mérnök van az országban. Az iskolarendszer
minôsége is garancia arra, hogy az
egyetemrôl kikerülô mérnökök
felkészültek legyenek ilyen jellegû
feladatokra is. Az is fontos a Nokia számára,
hogy kellemes üzleti környezetet találtunk
itt. Idén száz, jövôre és az
ezredforduló évében
kétszáz-kétszáz
mérnököt veszünk fel. Szeretnénk
majd a Nokia telekommunikációs egységeinek
egy közös helyet felépíteni, de
pontosan még nem döntöttük el, hol
építkezünk. Addig is Budaörsön
helyezzük el a két K+F egység
alkalmazottait.
&endash; Milyen szempontok alapján
választják ki a
munkatársakat?
&endash; A szakmai és a
személyes tulajdonságok közel egyenlô
súllyal szerepelnek a döntéshozatalban.
Olyan embereket keresünk, akik csoportmunkára
képesek, nyílt gondolkodásúak,
kreatívak, a
felelôsségvállalástól nem
riadnak vissza. Szakmailag a struktúrált
programozásban, a C, C++ nyelvekben járatos
embereket keresünk, akik emellett meg tudják
szervezni és tervezni az elkészült
szoftverek tesztelését,
ellenôrzését is. Tehát a szoftver
minôségbiztosítás is fontos
szempont. Természetesen elôny lehet a
bármilyen telekommunikációs ismeret. Ami
még fontos, a munkanyelv az angol, függetlenül
az itt dolgozók nemzetiségétôl. E
téren nem a papír az elsôdleges, hanem az,
hogy az általunk elvárt szinten képes
legyen beszélni, írni-olvasni a jelölt. A
tesztek egy része eleve angol nyelven folyik.
&endash; Pontosan milyen feladatokkal
kell majd megküzdeni az Ön által
irányított részlegben
dolgozóknak?
&endash; Elsôsorban az alap GSM
rendszer fejlesztése van a fókuszpontban. A GSM
szabványok szerinti új módszerek,
eljárások és alkalmazások
készítése az egyik fô feladat. Ehhez
kötôdôen egy vonzó terület lehet a
harmadik generációs mobiltelefon rendszerekkel
(UMTS) kapcsolatos fejlesztésekben való
részvétel. A kutatott területek
közé tartozik még az ATM backbone; az IP
protokoll; a szélessávú CDMA
technológiai megoldások
kifejlesztése.
&endash; Ezeket a kulcsszavakat hogyan
fordíthatjuk kicsit
közérthetôbbre?
&endash; Az a célunk, hogy a
jelenlegi GSM rendszerrôl a harmadik
generációs mobiltelefon rendszerekre
evolúció utján juthassunk el. A
felhasználói igények alapján
új szolgáltatások kifejlesztése
és beépítése is feladat lesz, ez
természetesen már gyártó- és
készülékspecifikus megoldás
lesz.
&endash; Milyen kapcsolatot
kívánnak kiépíteni a hazai
egyetemekkel, amelyek természetes bázisai
lehetnek potenciális alkalmazottaiknak?
&endash; Szeretnénk széles
együttmûködést kialakítani
velük, és ebben nemcsak a fôvárosi,
hanem a vidéki felsôoktatási
intézményekre is számítunk.
Elsôsorban szakmai jellegû
szponzoráció jöhet szóba, a Nokia
technológiai eredményeinek megismertetése,
a hallgatók oktatásának
támogatása. A mi érdekünk is az, hogy
minél nagyobb tömegben a legjobb
felkészültségû emberek jöjjenek
ki az egyetemekrôl.
***
Dr. Élô Gábor a
Nokia központi kutató-fejlesztô
egységének hazai részlegét vezeti.
Ebben a szervezetben körülbelül 30
mérnök fog dolgozni. A fô feladatuk egy
új protokollhoz illeszkedô
szolgáltatások kidolgozása. Ezt WAP-nak is
nevezik. A Wireless Application Protokoll Fórumot az
Ericsson, a Motorola, a Nokia és az Unwired Planet hozta
létre.
&endash; Mi a célja ennek a
nonprofit csoportosulásnak?
&endash; A WAP specifikáció
célja az Internet tartalmának és
korszerû szolgáltatásainak a
digitális mobiltelefonokon és a cellás
hálózatokon keresztüli
felhasználókhoz továbbítása.
Ennek révén egy olyan globális,
vezetéknélküli protokollt szeretnénk
létrehozni, amely együttmûködik a
különbözô, egymással
egyébként nem kompatibilis vezeték
nélküli technológiákkal. Az eddigi
megoldások ugyanis vagy egyediek, vagy egy
gyártó által kifejlesztett és
másokra "ráerôszakoltak" voltak.
&endash; Minden szabvány annyit
ér azonban, ahányan elfogadják
azt.
&endash; A fórum tagjai
megosztják egymással a folyamatos
fejlesztések alatt álló
specifikációkat, és
hozzájárulnak a tervezési
munkákhoz. Természetesen szeretnénk, ha
idôvel minden gyártó elfogadná a
szabványt. Ennek az is elônye lenne, hogy a
közös szabvány a nagy sorozatnagyságok
révén gazdasági elônyöket is
kínál, nemcsak a gyártók, hanem a
mobiltelefon-hálózatok
szolgáltatói, valamint a
felhasználók számára is.
&endash; Milyen volumenû
befektetéseket jelent a Nokia számára
ennek a két kutató-fejlesztô
központnak a Budapestre
telepítése?
&endash; A legnagyobb befektetés
végsô soron az emberekbe történik.
Bár jól képzett mérnökök
állnak hazánkban rendelkezésre, bizonyos
dolgokra ki kell ôket képezni. Emellett olyan
munkahelyi környezetet is kell teremteni nekik, hogy
valóban a csúcstechnológiával
dolgozhassanak, és szakmailag is lépést
tudjanak tartani a legfrissebb ismeretekkel. Ehhez komoly
tréningekre van szükség, ami nem
olcsó mulatság.
&endash; Mibe kerülhet akkor
valójában Magyaroszágon
szoftverfejlesztôket alkalmazni?
&endash; Ha mindezt figyelembe vesszük,
akkor már nem igaz az, amit sokan gondolnak, hogy
Magyarországon olcsón lehet szoftvereseket,
szoftverfejlesztôket találni.
Számításaim szerint a
németországi költségeknek
körülbelül a 70 százalékába
kerül a tréningekkel együtt a hazai
szoftverfejlesztô.
&endash; Elindíthat a Nokia
lépése egy olyan folyamatot, aminek
eredményeképpen hazánk
szoftverfejlesztô hatalommá
válhat?
&endash; Azt gondolom, igen. A szoftveripar
is egy piramis modellel írható le. Az alja a
háttéripar, ahol egyrészt a már
meglévô nemzetközi alkalmazások
implementációjával,
honosításával foglalkoznak,
másrészt a "nem dobozos" szoftvertermékek
elôállítását végzik.
Ez is egy igen fontos tevékenység és
feladat, gondoljunk csak egy SAP alkalmazás
magyarítására és
bevezetésére, vagy egy egyedi
szakértôi rendszer kifejlesztésére.
A piramis közepén helyezkedhet el az a fajta
tevékenység, amit a Nokia is csinálni fog,
amit klasszikus értelemben is K+F feladatnak lehet
nevezni. A piramis csúcsát alkotják az
olyan cégek, amire hazánkban talán a
Graphisoft, a Recognita, vagy a Morphologic lehetne jó
példa. Azonban ahhoz, hogy ilyen
zászlóshajói legyenek egy
országnak, szükség van arra a
középsô részre, amit a Nokia is
csinál. Ez generálhat ugyanis olyan
beszállítókat és képzett
embereket, amelyek révén a piramis alja és
teteje is szélesedhet.
B. J.
Két ITU-rendezvény
márciusban
Középpontban a fejlôdô
országok
Két jelentôs, a
jövôre nézve is meghatározó
jelentôségû konferenciát rendezett az
elmúlt hónapban az ITU (International
Telecommunication Union). Március 16. és 18.
között Genfben a 2.
Távközlésszabályozási
Világfórum (WTPF), míg március 23.
és április 1-je között Málta
fôvárosában, Vallettán a 2.
Távközlésfejlesztési
Világkonferencia (WTDC) került a szakemberek
érdeklôdésének
középpontjába. A
Távközlésszabályozási
Világfórumot az ITU elsô ízben 1996
októberében rendezte meg nagy sikerrel, a
téma akkor a globális mûholdas mobil
személyi kommunikáció volt (Modem
Idôk, 1996. november). A mostani fórumot
"Kereskedelem a távközlésben" címmel
hirdette meg az ITU, s 119 ország mintegy 700
szabályozással foglalkozó szakembere,
kormányzati képviselôje,
távközlés-politikai
döntéshozója vett részt rajta.
A fórum elnöke, Neil McMillan
bevezetôjében arra figyelmeztetett, hogy az
óriási technológiai haladás
ellenére, melynek hatására a
szolgáltatások árai 30 év alatt az
ezredrészükre csökkentek, a világ nagy
része még mindig a
telekommunikációtól teljesen
elzárva kénytelen élni. A Világbank
képviselôje, Carlos Brage egy 250 ezer
dolláros felajánlást tett, melyet a
fejlôdô világ számára tartott
regionális szemináriumok
rendezésére lehet majd felhasználni.
Ugyancsak bejelentett egy világbanki programot, melynek
célja a 30 legelmaradottabb ország
távközlésének
megsegítése lesz.
*
A világ
háztartásainak
telefonellátottsága
- Összes háztartás:
1466 millió
- Van telefonja: 504 millió
- Várólistás: 42
millió
- Hálózat nincs: 244
millió
- Nem tudja megfizetni: 676
millió
(Forrás: ITU)
*
A háromnapos ülésen
három állásfoglalást fogadtak el.
Az elsô állásfoglalás az ITU
és a WTO közötti szorosabb
koordináció mellett foglal állást.
Egyben szorgalmazza, hogy az ITU és a WTO
közösen dolgozzon ki egy
együttmûködési
megállapodást a két szervezet
között a liberalizált
távközlés kialakulásának
elôsegítésére. A második
állásfoglalás a WTO egyezmény
nemzetközi szolgáltatókra, illetve a
fejlôdô országok
távközlésére gyakorolt
hatásait elemzi. A Világbank már
említett felajánlása mellett az ITU
egymillió svájci frankot fordít a
fejlôdô országok szabályozási
és kereskedelmi szakembereinek
felkészítésére.
A harmadik
állásfoglalás &endash; melyet
végül is a fórum nagy vita után
elfogadott &endash; azt rögzíti, hogy az ITU
kidolgozza a fokozatos átmenetet a
költségalapú elszámolásra
való áttérés terén a
fejlôdô országok számára.
Ugyanakkor ajánlja az összes
szolgáltatónak, hogy vezessenek be olyan
rendszert, mely lehetôvé teszi a nemzetközi
forgalom költségeinek
meghatározását. Ugyancsak javaslatot tesz
egy különleges munkacsoport &endash; a Fókusz
csoport &endash; létrehozására, mely
külön a fejlôdô országok
nemzetközi forgalmának elszámolási
problémáival foglalkozik.
Pekka Tarjanne, az ITU
fôtitkára a záró
sajtótájékoztatón úgy
nyilatkozott, hogy a harmadik
állásfoglalás kritikus
kérdéseket fogalmazott meg, ha ezt az
állásfoglalást az ITU nem fogadta volna el
&endash; vagy a végrehajtása nem sikerül
&endash; az káoszt és anarchiát fog okozni
a nemzetközi távközlési
piacon.
***
Szintén második alkalommal
rendezte meg az ITU a
Távközlésfejlesztési
Világkonferenciát. Az 1994-es Buenos Aires-i
elsô WTDC találkozón 12 programot
fogalmaztak meg, melyek
végrehajtásáról is
beszámolók hangzottak el a konferencián. A
143 országból érkezett 875
résztvevô a tíznapos
tanácskozás végén egy nyilatkozatot
és egy három részbôl
álló akciótervet fogadott el.
Az úgynevezett Valletta nyilatkozat a
konferencia legfôbb megállapításait
foglalja össze. Megállapítja, hogy a
távközlés egyre több gyakorlati
formában nyújt elônyöket
felhasználóinak, s itt az ideje, hogy a
magánszektor beruházásai
növekvô mértékben megjelenjenek ezen a
piacon. Leszögezi, hogy az elmúlt négy
évben a technológiai fejlôdés
következtében pozitív
változások történtek a rurál
és más távoli területek
távközlési
ellátottságában. Kitér arra is,
hogy a távközlés minden országban
magas profitot hoz, de ez a fejlôdô
országokban nem elégséges az új
projektek finanszírozására, erre
tehát egyedi megoldásokat kell kidolgozni,
ellenkezô esetben növekedni fog a szakadék a
fejlett és a fejlôdô országok
távközlési lehetôségei
között.
Az akcióterv hat konkrét
programot tartalmaz a távközlési
szolgáltatásokhoz való univerzális
hozzáférés jegyében.
Ezenkívül egy különleges, a
legkevésbé fejlett országok
számára készült programot és
egy, a kormányzatok, az ipar és a
regionális, illetve nemzetközi szervezetek
közötti együttmûködési
programot is elfogadtak az akcióterv
részeként a résztvevôk.
***
A Valletta akcióterv hat programja
1. Reform, törvényhozás
és szabályozás a
távközlésben
A program célja a kormányzatok
segítése a reform
elôkészítésében és
végrehajtásában. A program
keretében feltárják a
különbözô lehetôségeket a
szabályozó hatóságok
struktúrájára,
fenntartásának pénzügyi
hátterére, és a szakemberek
oktatására vonatkozóan.
2. A technológiák és a
globális információs infrastruktúra
fejlesztése és alkalmazása,
beleértve a globális mûholdas
személyi kommunikációt és az
Internetet
A program célja az új
technológiák integrációjának
a támogatása a fejlôdô
országokban.
3. Rurál (helyi) fejlesztések
és az univerzális
hozzáférés
A program célja az alapvetô
távközlésen felül az
értéknövelô és a
sugárzott szolgáltatásokhoz való
univerzális hozzáférés
támogatása is.
4. Pénzügyi és
gazdasági kérdések
A program célja elsôsorban a
leginkább lemaradt országok
felzárkózásának
segítése.
5. Fejlesztési társulás
a magánszektorral
A program célja a
magántôke bevonása a pilot rendszerek, a
fejlesztési alapok, vegyes társaságok
kialakításába.
6. Humán erôforrások
fejlesztése
A program célja az oktatás, a
technológia transzfer, a tapasztalatok
átadásának és az
információk elosztásának
támogatása.