INTERJÚ

A magyar távközlés sikerei és árnyai

Hol rontottuk el?

Sokan elégedetlenek ma hazánkban a távközlési liberalizáció eddigi eredményeivel. Számos bírálat éri a törvényi szabályozást és a területért felelôs minisztérium munkáját is. A bírálatok részben elfogultak, hiszen egy-egy távközlési szolgáltató cég vezetôjének az általa képviselt cég érdekeit kell elsôsorban figyelembe vennie. Mi most egy olyan szakembert szólaltattunk meg, akit ebbôl a szempontból nem lehet elfogultsággal vádolni, hiszen Polányi Sándor 2003. május elejével közös megegyezéssel távozott a Vivendi Telecom Hungary vezérigazgatói székébôl. Polányi Sándor is azok közé tartozik, akik már legalább 10 éve dolgoznak a hazai távközlésben, így véleménye mindenképpen megfontolandó. Tiszteletben tartva, hogy a Vivenditôl való válásának körülményeirôl nem kívánt nyilatkozni, elsôként arról kérdeztük, szerinte miért jutott a mai helyzetbe a magyarországi távközlési piac?
-A problémák struktúrális eredetûek, és közel tíz évvel ezelôtti gyökerûek. A '90-es évek elején távközlésünk fejletlensége miatt új utakat kellett keresni a távközlés fejlesztéséhez és e fejlesztés költségeinek finanszírozásához. Az elsô komoly hibát akkor követte el az ország, amikor a Matáv privatizációjának elsô fázisakor, illetve azt követôen rosszul másolt le egy külföldi példát a helyi távközlési társaságok meghonosításával kapcsolatban. Ez a példa Finnország volt. Ott a helyi fejlesztések közel 50 százaléka került a korábbi monopóliumtól független kezekbe, köztük a fôváros, Helsinki telefonellátása is. Tehát közel egyenlô erejû piaci szereplôk között bontakozhatott ki a verseny, és a modell mûködôképes is volt.
-A megvalósított magyar LTO modell közel sem hasonlított a finnországihoz. Sôt, abban sem vagyunk biztosak, hogy az volt a minta... -hiszen politikai nyomás is nehezedett a törvényhozásra e téren.
-Az akkori magyar jogszabályok azt mondták ki, hogy ott kell tendert kiírni helyi telefonszolgáltatásokra, ahol a primer körzetbe tartozó önkormányzatok egy szavazattal több, mint 51 százaléka ezt kéri. Az önkormányzatok pedig -egy-két kivételtôl eltekintve -ott voltak nagyon elégedetlenek a telefonszolgáltatásokkal, amelyek gazdaságilag is az elmaradott területekhez tartoztak. Ebbôl egyenesen következett, hogy többségében a távközlési piac szempontjából legkevésbé nyereséges területeken lett tender kiírva.
-Ez nagyrészt igaz, de így is lehetett volna struktúrálisan jobb a helyzet a tenderek után, ha például egy-két körzetben valóban a legjobb pályázatot tevô kapja meg a koncessziós jogot! Gondolunk itt Székesfehérvárra -amelyet politikai-nemzetbiztonsági indokokkal tartottak a Matáv kezében ­, Szentendrére, és amennyire visszaemlékszünk, Debrecen esetében is erôsen "rezgett a léc"...
-Ha az említett körzetek szintén Matávtól független kezekbe kerültek volna, akkor valóban sokkal kiegyensúlyozottabb erôviszonyok alakulhattak volna ki a hazai piacon. Így azonban 1995 elejére, mire a térképen a versenyzôket felrajzolhattuk, már borítékolni lehetett, mi fog történni. Az LTO-knak odaítélt -Szegedet leszámítva elmaradott -körzetek kétféle befektetôt vonzottak. Az elsô típus abban gondolkodott, hogy felépíti a hálózatot, majd eladja. A második típus nemcsak felépíteni akarta a telefonhálózatot, hanem a többieket is felvásárolva ellensúly szeretett volna lenni a Matávval szemben. Eredetileg a Vivendinek is ez volt a célkitûzése. Az évezredfordulóra azonban legalább két nagyon fontos területen komoly és a helyi vezetékes telefonszolgáltatók számára hátrányos változás következett be. Az egyik a mobiltelefónia lendületes elôretörése, ami teljesen új helyzetet teremtett. Ma már ugyanis nem elsôsorban arról van szó, hogy fognak-e és kik versenyezni a Matávval a vezetékes távközlésben, hanem a mobiltechnológia versenyzik nagyon erôsen a vezetékessel.
-A második hátrányos változásnál ugye a recesszióra gondol, ami a Vivendit, pontosabban az anyavállalatot sem kímélte?
-Úgy van, sajnos az anyavállalat eladósodottsága keresztülhúzta a hazai leányvállalat jövôre vonatkozó terveit is. Ezt tetézte az a körülmény is, hogy a harmadik GSM szolgáltató kiválasztásakor is a kormányzat számára egyoldalúan a pályázatból befolyó bevételek maximalizálása vált fô szemponttá. Így a Vivendi nem tudott több lábra állni, hiszen ha ô lehetett volna az 1800-as tender egyik nyertese, akkor lényegesen jobb esély lett volna arra, hogy kiegyensúlyozottabb erôviszonyok legyenek a hazai távközlési piacon.
-Ezt a helyzetet azért árnyalhatta, javíthatta volna, ha nem halogatják most már közel 10 éve az Antenna Hungária privatizációját! Egy TETRA szolgáltatási koncesszióval megerôsített, a Vodafone-ban tulajdonrésszel rendelkezô AH privatizálása például a Vivendi számára is jó lehetôség lett volna -arról nem beszélve, hogy sokat lendített volna a hazai távközlési piacon.
-Egy ilyen lehetôség valóban érdekelte volna a Vivendit, és annak idején a vállalat ki is nyilvánította érdeklôdését az AH privatizációja iránt. Azon keresztül ugyanis -ha közvetve is -de a mobilpiacra is be tudtunk volna lépni, és bizonyára erôs üzleti együttmûködés alakulhatott volna ki a Vodafone és a Vivendi között. Sajnos, az elmúlt tíz-tizenkét évben a mindenkori kormányzat rövidtávú bevételi érdekeit helyezte elôtérbe a távközléssel kapcsolatos nemzetközi tenderek kapcsán, ami viszont többnyire ellentétes volt az iparág hosszú távú érdekeivel.
-Milyen veszélyek rejlenek a jelenlegi hazai helyzetben?
-A legnagyobb veszély az, hogy majdnem véglegesen távol kerülhet az ország a vezetékes távközlési piacon a valódi versenypiactól. Az utóbbi három évben ezt egyrészt a kormányzati koncepciótlanságnak köszönhetjük, másrészt a tôke is elmenekült a távközlésbôl. Miközben hazánkban és részben az EU-ban is elvannak a fix-mobil szektor közötti versennyel kapcsolatos vitákkal, addig a Matáv szépen csendben kiépíti a szélessávú hálózati monopóliumát is, és ebbôl következhet, hogy verseny legfeljebb annyiben lehet majd, hogy az alternatív szolgáltatók mint a Matáv nagykereskedôi, viszonteladói versenyezhetnek majd egymással.
-Elválasztható lenne egymástól a fizikai hálózat rétege és az azokon nyújtható szolgáltatások rétege üzletileg?
-Egyáltalán nem lenne megoldhatatlan feladat, ha azonban a két réteg egy kézben van, akkor a piac összes többi szereplôje szinte behozhatatlan hátrányba kerül.
-Ezen persze lehetne változtatni, ha mondjuk lenne két egymással versengô fizikai hálózat is. Erre akár a korszerû kábeltévé hálózatok is alkalmasak lennének, csak éppen ide a médiatörvény idióta 1/6-os szabálya miatt nem jön be a százmilliárdos nagyságrendû fejlesztéshez szükséges tôke!
-Nagyon sajnálatos, hogy a szûklátókörû politikai megfontolások miatt a médiatörvény ezen rendelkezéseivel egy egész iparág fejlôdését torpedózták meg. Csak ezt az egyetlen pontot kivéve és megváltoztatva komoly pezsgést lehetne elindítani a távközlési piacon. Legalább megadná a lehetôségét annak, hogy a piacon bennlévô befektetôk legalább tisztesen megéljenek. Biztos, hogy néhány év múlva újra áramlani fog a tôke a távközlésbe, a nagy kérdés, hogy idejön-e Magyarországra például a kábeltévés fejlesztéseken keresztül, vagy éppen mondjuk Romániában landol.
-Milyen mozgástere lehetne egy kormányzatnak például a szabályozás területén, ha a jelenlegi helyzeten javítani akarunk, eltekintve most már a kábeltévés piactól?
-Nem túl sok, de mégsem kevés. Elôször is, le kellene ülni, és elôre gondolkodni, egy négyéves cikluson túlra is. Szabályozási eszközökkel ma már nagyon nehéz lenne a piaci erôviszonyokon jelentôsen változtatni. Ezért sokkal fontosabb lenne megakadályozni, hogy a meglévô erôfölényével visszaéljen az incumbens szolgáltató. Nem egy ideálisnak elképzelt állapotra kell szabályozást kitalálni, hanem a létezô valóságra kell olyan szabályokat kialakítani, hogy ha valaki erre a piacra be akar lépni, akkor ezt erôfölényével visszaélve ne akadályozhassa a domináns szolgáltató. Egyrészt erôs, kiszámítható hatóság is kell ehhez, amelynek megvannak a jogosítványai, hogy szükség esetén komolyan megbüntesse -például a Versenyhivatallal közösen eljárva -a piacra lépést, a kisebb versenytársakat üzletileg elfogadhatatlan eszközökkel akadályozó incumbens szolgáltatót.
Arra is oda kell figyelni, hogy ahol már van verseny, ott ez megmaradjon, és ne csak árverseny alakulhasson ki. Azt ugyanis csak az incumbens nyerheti meg, s a versenytársak kiszorítása után nagyon gyorsan visszaállhatnak a piacon a magas árak.
Emellett nagyon fontos, hogy a felhasználók jogait erôsítsük meg. Az ô kezükben lehet ugyanis a legnagyobb eszköz, amivel büntethetik a nem megfelelô szolgáltatást nyújtó vállalkozót, a piaci erôfölényével visszaélôt.

B. J.