INTERJÚ

A kultúrák ötvözetének elônyei

Öröm volt itt lenni

Björn Flakstad egy-egy apró megszakítással majd 8 évet töltött el a Pannon GSM Rt-nél, az utóbbi közel 4 évet vezérigazgatóként. Szeptember elejével új megbízatást kap a Telenortól, és megválik a mobiltelefon társaságtól. Ebbôl az alkalomból többek között arra kértük, értékelje a hazánkban töltött idôszakot egyrészt a saját karrierje, másrészt a Pannon GSM élete szempontjából.
- Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, akkor azt mondanám, nagyon pozitív meglepetés volt az elôzetes várakozásokhoz képest számomra a Pannon GSM eddigi története. Az akkori tulajdonosoknak és vezetô menedzsereknek még csak halvány álmai sem voltak arról, hogy ilyen gyorsan fog felvirágozni Magyarországon a mobiltelefon iparág és azon belül is a Pannon GSM. Ha számszerûsíteni akarjuk, akkor legalább ötször akkora volt a fejlôdés, mint azt 1995 körül becsülték, remélték. Számomra pedig külön öröm, hogy részese lehettem annak a folyamatnak, melynek során egy zöldmezôs beruházásként induló cégbôl az ország egyik legnagyobb, legsikeresebb vállalata fejlôdött ki. Tehát saját karrierem szempontjából is sokkal jobb élmény volt itt dolgozni, mint azt elôzetesen vártam.
- A tulajdonosok hogyan mérik a cég sikerességét általában, és hogyan a konkrét piaci részesedést?
- A Pannon GSM-et kifejezetten közgazdasági, pénzügyi mutatók szerint értékelik, mint egy befektetést: vizsgálják a beruházásokat, a fejlôdést, a cég által elért EBITDA értéket, a megtermelt profitot, és természetesen ezt össze is hasonlítják más országokbeli befektetések hasonló megtérülési mutatóival. Ebbôl a szemszögbôl nézve elégedettek a vállalattal.
Ezt követôen természetesen megvizsgálják a piaci részesedést is. Ebbôl a szempontból szintén elégedettek, noha évek óta folyamatosan második helyezettek vagyunk a magyar piacon. Ennek az elégedettségnek nagyon egyszerû magyarázata van: a magyar távközlési piacon domináns a Matáv-Westel csoport. A nemzetközi tapasztalatok alapján nehéz eredményesen versenyezni a korábbi vezetékes monopóliumok mobiltelefon leányvállalataival. Ha megnézzük a nemzetközi adatokat az egyes országok mobiltelefon piacainak részesedéseirôl, azt állapíthatjuk meg, hogy az esetek többségében a piacvezetô szolgáltató lényegesen jobban elhúzott a piaci 2-3. helyezettektôl, mint Magyarországon. Piaci részesedés szempontjából a piaci másodikak között a legjobb háromban vagyunk benne a világon. Tehát erre a 40 százalékos részesedésre büszkék, noha ez a befektetés megtérüléséhez, a cég profittermelô képességéhez képest csak másodlagos szempont.
- Hozhat-e változásokat a versenypozíciókban, ha a hívószámok hordozhatóságát a mobiltelefon számokra is bevezetik?
- Ebben a kérdésben nekem kicsit más a véleményem, mint a legtöbb szakértônek. A hátteret, amiért az EU országokban is ezt a lehetôséget beépítik a versenyszabályozásba, megértem. A szabályozóknak az a céljuk, hogy minden eszközzel erôsítsék a versenyt. Sokan úgy vélik, ez is egy lehetséges eszköz a verseny erôsítésére úgy a vezetékes, mint a mobil szektorban.
Sokan gondolják azt, hogy a megszokott, esetleg könnyen megjegyezhetô számoknak nagy az értéke. Nem kevesen az elmúlt években komoly összegeket fizettek ki azért, hogy ilyen hívószámokat birtokolhassanak. Én azonban más véleményen vagyok, szerintem a hívószámok hordozhatósága a mobiltelefon iparágra buta ötlet, és nem segíti a versenyt.
- Ez bizonyára sokakat meglep. Mivel indokolja ezt?
- Több érvem van erre. Az elsô, hogy ma már jószerivel senki nem jegyzi meg a telefonszámokat, legfeljebb a sajátját. Ugyanis a telefonkészülékek és a SIM kártyák tárolják, ôrzik meg azokat. Nincs szükség az emberi memória tárolókapacitására, az emberi emlékezetre. Ha egy új, ismeretlen számról érkezik hívás, és az illetô fontos, egy-két gombnyomással el tudjuk az adatait tárolni a készülékünk memóriájában. Tehát ma már valójában nincs értéke a különleges számoknak.
A második érvem, hogy már ma is kaphatóak olyan telefonok, amelyeket hangvezérléssel is lehet mûködtetni. Tehát nem pötyögünk bele számokat, nem keresgélünk a telefonkönyvben, hanem bemondjuk annak a nevét, akit fel szeretnénk hívni. Ez a tudás egyre jobb lesz, egyre jobban terjed, vagyis néhány éven belül nem lesz jelentôsége a számoknak.
A harmadik, talán a legfontosabb tényezô, hogy bonyolult és drága technikai, technológiai megoldásra van szükség a hívószám hordozhatóság bevezetéséhez. Hatalmas új adatbázisokat kell létrehozni, azokat összekapcsolni a különbözô szolgáltatók rendszereivel. Ez óhatatlanul is minôségromlást okozhat a szolgáltatásban, például hosszabbá válhat a hívásfelépítés ideje. Gondoljunk bele, ha elindítunk egy hívást, akkor elôször az új adatbázisokból ki kell keresni, hogy ez az elôfizetô most éppen melyik szolgáltatóhoz tartozik, és utána épülhet fel a hívás. A költségeket meg végsô soron a végfelhasználók fizetik majd meg, azaz lassabb lesz az árak csökkenése.
Végül a gyakorlati tapasztalatok is a hívószám hordozhatóság ellen szólnak. Azokban az EU országokban, ahol ezt már bevezették, a tapasztalatok szerint az elsô néhány hónapban óriási "zaj" volt, számos médiakampány indult, nem kevesen szolgáltatót váltottak - aztán újabb néhány hónap elteltével a piaci részesedések a bevezetés elôtti értékek közelében állapodtak meg. A kisebb operátorokon tehát ez nem igazán segít.
További problémaként jelenik viszont meg a hívószámokért fizetendô számhasználati díj kérdése. Ezt most az operátorok automatikusan kifizetik. Kérdés azonban, mi történjen akkor, amikor egy elôfizetô szolgáltatót vált. Ki fogja fizetni a számhasználati díjat? Megegyeznek-e errôl az operátorok? Arról nem is beszélve, hogy az elôfizetô honnan fogja tudni, hogy az általa hívott számot milyen tarifával hívja, ha nem lehet biztos benne, hogy a szám melyik szolgáltatóé?...
- Térjünk át személyesebb ügyekre. Okozott-e beilleszkedési nehézségeket a norvég lelkület számára a magyar mentalitás és szokások?
- Nem sokat tudtam Magyarországról, mikor 1994. októberében megérkeztem. Sokan mondták, mielôtt elindultam: felejtsek el mindent, mert ez az ország egészen más, itt minden egészen másképpen mûködik. Egy darabig ezt el is hittem, de aztán rájöttem, a különbség csupán az, hogy a magyarok azt hiszik, ôk mások. Persze, egy-két dologban talán valóban van különbség. Mondjuk szkeptikusabbak, óvatosabbak. És jobban félnek hibát elkövetni, mert úgy szocializálódtak, hogy azért büntetés jár. Pedig a hiba a munka velejárója, az a fontos, hogy tanuljunk belôle.
- Milyen tényezôk segítik, vagy gátolják egy külföldi számára egy hazai vállalat vezetését?
- Az egyik a már említett félelem a hibák elkövetésétôl. Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Nem kell olyan érzékenynek lenni egy-egy hiba elkövetésére, inkább tanulni kell belôle. Egy másik érdekes dolog, hogy itt nagyobb a távolságtartás a vállalati hierarchia különbözô szintjein levô vezetôk és beosztottak, a nyakkendôs és nem nyakkendôs alkalmazottak között. A Pannon GSM-nél a kezdetektôl fogva skandináv menedzsment volt, ezért itt nincs magázás, természetes a tegezôdés. Noha ma már csak a vezérigazgató külföldi, ez megmaradt - a cégrôl pedig azt mondják, itt skandináv menedzserkultúra van. Pedig csak itt ez vált természetessé.
Minden egyéb területen számomra könnyû volt a beilleszkedés, és szinte otthon érezhettem magam. Soha nem tapasztaltam pozitív vagy negatív megkülönböztetést, és nagy öröm volt számomra hogy ezt a lassan nyolc évet itt tölthettem.
- Mit tanácsolna a hazánkba érkezô külföldi menedzsereknek a sikeresebb vállalatvezetéshez?
- A legnagyobb hiba, amit elkövethetünk egy idegen országban: ha elhisszük, hogy ismerjük, és tudjuk, mi ott a helyzet. Bár a technika, a technológia lehet azonos, mégis minden piac egyedi, különösen a szolgáltatások területén. Én két tanácsot adnék. Elôször, töltsön minél több idôt a külföldi vezetô a helyiek között. Ismerje meg a helyi piacot, viszonyokat, a legtöbb sajátosságot. Másodszor, ne higgye el, ha egy magyar azt mondja: Ezt nem lehet megcsinálni Magyarországon.
Úgy tapasztaltam, a magyarok nagyon toleránsak a külföldiek által elkövetett hibákra. Például figyelmeztetnek, hogy ezt ne csináld, ez Magyarország. Ha mégis megtesszük, akkor elnézôen mosolyognak.
- A skandináv és magyar kultúra keveredése hozott-e létre közös értéket a Pannon GSM-nél?
- Úgy vélem, igen. Mindkét fél sokat kapott a másiktól úgy mentalitásban, mint kultúrában. Ha megnézzük a Pannon GSM menedzsmentjét nemzetközi mércével, azt tapasztaljuk, hogy az átlagnál jobb képességûek, külföldön is megállnák a helyüket. Én biztos vagyok abban, hogy az a tudás, felkészültség, és mentalitás, ami a cég menedzsmentjében megvan, egy jó kombinációja, ötvözete a többféle kultúrának. Ez pedig elôny, elônyére válik a Pannon GSM-nek és Magyarországnak egyaránt.

B. J.