INTERJÚ

Az eTel célja a duplázás

A piacnyitás elmélete és gyakorlata

Két díjat is besöpört az elmúlt hetekben a hazánkban is leányvállalattal rendelkezô eTel Csoport. A Deloitte & Touche a leggyorsabban fejlôdô európai technológiai vállalatok 500-as listáján az elsô 100 közé sorolta a vállalatcsoportot. Ezt megelôzôen a hasonló ír 50-es listán kerültek az elsô 10 közé. Az eredményekben az eTel Csoport alapító-ügyvezetôje, Sean Melly szerint kiemelkedô szerepet vállalt a magyarországi leányvállalat is. Részben errôl, részben a piacnyitás aktualitásairól kérdeztük az eTel Magyarország megbízott ügyvezetôjét, Lukács Tamást. Elsôként arról faggattuk, hogyan lett belôle megbízott ügyvezetô.
- Balogh Attila, a korábbi ügyvezetô irányításával indult el az eTel Magyarország 2000 januárjában. Attila a tulajdonosok és befektetôk szerint is jó munkát végzett, hiszen az eTel a hazai piac ismert és elismert szereplôjévé vált ez alatt az idô alatt. Az Ô számára azonban az igazi kihívást az itthon újonnan megjelenô telekommunikációs vállalat felépítése és útjára bocsátása jelentette. Saját elhatározása volt, hogy két év megfeszített munka után új lehetôségek és kihívások után nézzen.
- Melyek a hazai cég fejlôdésének fontosabb állomásai?
- Alig több, mint két éve jelent meg az eTel Magyarországon, és a nyilvánosság elé 2000. júniusában léptünk, akkor a nemzetközi VoIP szolgáltatásokkal indultunk. Fokozatosan bôvült a szolgáltatási paletta, 2000. szeptemberében a belföldi és mobil VoIP, tavaly a bérelt vonali internet szolgáltatás, majd év végére a belföldi adatkommunikációs szolgáltatások is a kínálatunk részeivé váltak. Idén indítottuk el a nemzetközi FrameRelay szolgáltatást, az MCI-WorldCom-mal együttmûködve. Eközben természetesen több milliárd forintot költöttünk beruházásokra, saját hálózat kiépítésére, és a szolgáltatások nyújtásához szükséges mûszaki-technológiai háttér megteremtésére. Mára több mint fél ezer üzleti ügyfelet mondhatunk a magunkénak. Az üzleti kommunikációs piac egészét tekintve ma már a Matáv, PanTel, Vivendi hármas mögött a mienk a 4. hely (bár ezen belül egyes szûkebb szegmensekben más cégek állhatnak kedvezôbb pozícióban).
- Ügyfélszámban, árbevételben milyen növekedést ért el a cég?
- Tavaly az indulás évéhez képest megnégyszereztük ügyfeleink számát, az idei évre a duplázás a cél. Ehhez hasonlóak az árbevételi mutatók és tervek is, a tavalyi milliárdos nagyságrendû bevételünket a tervek szerint legalábbis megduplázzuk. Az elsô negyedéves eredmények azt mutatják, hogy az éves célkitûzések teljesítésével nem lesz gondunk.
- Mennyire éri meg beruházni, új vállalatot építeni a távközlést sújtó recesszió idején?
- Eredetileg jóval nagyobb összegû beruházásokban gondolkodtunk. Azonban 2000-hez képest a helyzet sokat változott, például azért, mert ma már olyan kínálat van a hálózati infrastruktúra terén, hogy hosszú távon is olcsóbb ezeket bérelni, mint saját tulajdonút kiépíteni. Ezért menet közben mi is megállítottunk néhány olyan beruházást, amire ugyan van 5 évre szóló engedélyünk, de a jelen piaci körülmények között nem gazdaságos az építésbe belevágni. Konkrét példát is mondok: egy adott nemzetközi sávszélesség 2000. évi árán ma 70-szer nagyobb kapacitást tudunk bérelni.
A régióban a magyar leányvállalat volt az eTel elsô önálló, zöld mezôs beruházása. A mi sikerünk és tapasztalataink nyomán lépett piacra az anyavállalat Szlovákiában és Lengyelországban is. Az ottani vállalatok is sikeresek, és ügyfeleink számára is nagy biztonságot nyújt, hogy minden ország, ahol a csoport jelen van, redundáns módon összekötött egymással. Ez különösen a nemzetközi adatátviteli és internet szolgáltatások terén nyújt kellô biztonságot.
- Hazánkban is akad eladósorban levô alternatív távközlési szolgáltató. Tôkeháttér szempontjából mennyire stabil az eTel helyzete?
- Abban a megnyugtató helyzetben vagyunk, hogy az anyavállalat megalakításakor megfelelô mennyiségû tôkét sikerült felhalmozni. Így, a jövedelmezô mûködésnek is köszönhetôen az eTel csoport olyan szerencsés, hogy nem eladóként, hanem vevôként léphet fel a távközlési szolgáltatókat eladni és venni kívánók piacán.
- Érintheti ez a szándék valamelyik hazai alternatív szolgáltatót?
- Errôl annyit mondhatok el, hogy az eTel vezetôi régióban gondolkodnak. Több olyan, a régióban érdekelt cég átvilágítása zajlik, amely a tárgyalások eredményétôl függôen akár meg is vásárolható. Ezek között természetesen található olyan is, amelynek van magyarországi leányvállalata - de bôvebb információt errôl nem tudok mondani, hiszen folyamatban levô tárgyalásokról nem szokás konkrétumokat nyilatkozni, tehát feltehetôen még a kiszemelt cég(ek) nevét sem fogjuk idô elôtt közzétenni.
- Hány versenyzô fér el a magyar piacon?
- Két-három éves távlatban több szakértô is úgy becsüli, hogy 2-3 nagy, valamint 2-3 kisebb, valamely szegmensre specializált szolgáltató marad majd meg a piacon. Ha pusztán a versenyzôk számát nézzük, minden bizonnyal lesz fúziós vagy felvásárlási ügylet. Az eTel nem akar túl sokat markolni, mi néhány megcélzott piaci szegmensen szeretnénk sikeresek lenni. A domináns szolgáltatókhoz képest kis méretünk és tôkeerônk bizonyos szempontokból hátrány, másfelôl ebbôl erednek elônyeink is: rugalmasak, gyorsak vagyunk, és szinte minden ügyfelünknek egyedi, testre szabott szolgáltatást tudunk nyújtani. Tehát egy kisebb cég is megtalálhatja a magyar piacon a számításait, ha a megcélzott területen megfelelô számú elégedett ügyfele van.
- A hazai piac fejlôdésére, a liberalizáció sikerére hogyan hat a domináns szolgáltatók összekapcsolási ajánlatának végleges tartalma?
- Ezek az ajánlatok eldönthetik, hogy az elvi nyitás után a gyakorlatban is lesz-e Magyarországon verseny a hagyományos beszédátviteli telefonszolgáltatások piacán. Ha a Matáv megteheti, hogy az alternatív szolgáltatóknak adott nagykereskedelmi árai magasabbak, vagy akár csak ugyanakkorák, mint amilyeneket kiskereskedelmi forgalomban ad saját ügyfeleinek, illetve a társszolgáltatóknak, akkor itt nem lesz verseny, és az alternatív szolgáltatók legfeljebb az üzleti kommunikációs, adatátviteli piacon eddig megszerzett pozícióik megtartására fognak törekedni.
Ez természetesen együtt járhat azzal is, hogy a hagyományos beszédátviteli piacról való kivonulásuk, illetve be nem lépésük esetén a Matáv mai, kedvezô lakossági és üzleti kiskereskedelmi beszédszolgáltatási díjai emelkedni fognak, hiszen nem lesz versenytárs, akitôl félni kellene. Ezért igen nagy a felelôssége a Hírközlési Döntôbizottságnak (HDB), hogy milyen referencia összekapcsolási ajánlatot fogad el, hagy jóvá. Nemcsak a távközlési piacra, hanem az egész gazdaság fejlôdésére kiható döntést kell hozniuk.
- Milyen forrása van azon adatoknak, amelyekre az alternatívok álláspontjukat alapozzák?
- A Matáv által elsô körben beadott referencia összekapcsolási ajánlatot (RIO) a hatóság javításra visszaadta. Mi, mint a piac szereplôje és versenytársként a RIO érintettje kértük a hatóságot, hogy a Matáv elsô körös ajánlatának bizonyos részeibe, elsôsorban a megajánlott árakba és feltételekbe betekinthessünk. Az Alternatív Távközlési Szolgáltatók Egyesülete által közzétett, és számunkra is elfogadhatatlan, emiatt bírált számok és feltételek ebbôl az ajánlatból származnak. Természetesen nem a teljes RIO-t láthattuk, a költségelemeket tartalmazó, üzleti titkokat képezô részt nem.
Sajnos a Matáv az átdolgozás utáni ajánlatában már mindent megtett, hogy a számok titokban maradjanak az érintett felek elôtt is, ezért - mondván, így üzleti titkokat sértenénk - nem ismerhetjük azokat a jövôbeli feltételeket, melyek nem csak a mi, hanem az egész iparág mûködôképességét határozzák majd meg.
- Milyen eszközeik vannak az alternatívoknak érdekeik védelmére?
- Jelen pillanatban elég kevés. Vélhetôen egy nyilvános meghallgatást tartani fog a HIF a szolgáltatók részére. Hogy az ott elhangzottakból mi fog a végsô RIO-ban megjelenni, nem tudjuk. A nemzetközi tapasztalatok fényében azt mondjuk, ha a HIF és a HDB nem tudja keményen érvényesíteni a liberalizációs követelményeket, a valóban költségalapú elszámoláson alapuló összekapcsolási díjakat a Matávval és a többi domináns szolgáltatóval szemben, akkor Magyarországon csak elviekben lesz verseny, és ennek végsô kárvallottjai a fogyasztók, és azon keresztül az egész gazdaság lehetnek.

B. J.